A kolostor a válsággal küzdő bretagne-i udvarba rendeli a lányt, ahol a gyanakvó nemes, Gavriel Duval szeretőjének szerepét kell eljátszania. Ismae-nek itt meg kell tapasztalnia, hogy nincs felkészülve nemcsak az intrikák és árulások játszmáira, hanem a szívét fenyegető új érzelmekre sem. Képes lesz elhárítani a hercegségre leselkedő veszélyt? Fel tudja deríteni az árulónak hitt Duval valódi szándékait? Mert hogyan tölthetné ki a Halál bosszúját egy olyan emberen, aki – bármennyire küzdött ellene – meghódította a szívét?
Nagyon régóta szerettem volna már elolvasni a könyvet, szinte csak jókat hallottam róla. Nem beszélve arról, hogy imádom a történelmet, a fantasyt meg pláne. És akkor kapok egy fantasyval átitatott történelmi regényt? Naná, hogy el kell olvasnom!
Már az első mondattól kezdve rögtön tudtam, hogy mire számítsak: nem egy habos-babos ruhákkal és bálokkal teli könyvre.
A történet kezdetén Ismae rögtön beszámol nekünk arról, hogy ő a halál istenének vagy szentjének, Szent Mortainnak a lánya. Ezért mindenki fél tőle, elítélik, az anyja férje pedig, akit a lány édesapjának hív, de akivel tulajdonképpen semmi közük egymáshoz, éppen eladja egy földművesnek, így végre megszabadulhat tőle. A lánynak azonban sikerül elszöknie, így kerül ő Szent Mortain kolostorába az apácák közé. Az apátasszony felajánlja a lánynak, hogy legyen a halál szolgálója, tanulja ki, hogy kell ölni, gyilkolni, és soha többé nem bánthatja semmilyen férfi. A lány rögtön el is fogadja, úgy érzi, végre otthonra talált. Ismae kitanul mindent, amit csak lehet, többek közt a mérgek készítését, a kardforgatást. Barátokra is talál a kedves Annith és a titokzatos Sybella személyében. A három lány együtt tanul meg minden olyan fortélyt, ami a halál szolgálólányainak dolga.
Hamarosan, mikor a kiképzésük véget ér, a lányoknak küldetésre kell menniük, teljesíteniük kell Mortain akaratát. Sybellát már többször is kiküldték, akkor is épp távol van, mikor Ismae első küldetését teljesíti.
A lány sikerrel jár, azonban összetalálkozik egy emberrel, aki mikor később beállít a kolostorba, Gavriel Duval néven mutatkozik be. Duval igen csak gyanús, ezért az apátasszony fondorlatos módon rákényszeríti a lovagot, hogy vigye el magával Ismae-t, mint szeretőjét, és derítsék ki, vajon ki lehet a tizenéves hercegnő udvarában az áruló. Természetesen ennek egyik fél sem örül a legjobban...
Ritkán esik meg velem olyan, hogy csak ülök a klaviatúra felett, és nem tudok mit írni. Pedig ennél a könyvnél így történt. Túlságosan sok gondolat kavargott róla a fejemben, túl sok mindent közölni akartam vele kapcsolatban, és ez így nem jött össze...Át akartam nektek adni azt az érzést, amint én éreztem olvasás közben, és érzek még tulajdonképpen most is, hónapokkal a könyv olvasása után.
Tudjátok vannak azok a könyvek, amik tetszenek. Vannak azok a könyvek amik elbűvölnek. Vannak olyanok is, akiket kedvenccé avatok. Akadnak olyanok is, amiknek az olvasása után is még a hatása alatt állok rengeteg ideig....És akkor van a Gyilkos kegyelem, ami mindezt magába foglalja. És hogy mit szerettem benne a legjobban? Rávágnám most így hirtelen, hogy "MINDENT". De akkor a bejegyzésnek sem sok értelme lenne, ezért megpróbálom összeszedni a gondolataimat...
 |
| Ismae |
Én nagyon szeretem a történelmet. Tanulni is, kutatni is utána, meg úgy általában mindent, ami ezzel kapcsolatos. Valahogy el tudnak bűvölni a múlt eseményei, azok feltárása. Ebben a könyvben pedig kaptunk egy nagy adag történelmet. Sőt, tulajdonképpen ez inkább történelmi regény, mint fantasy. Az csak egy nagyobb mellékszála a történetnek, de ez is gazdagítja, színesíti, és persze ettől válik még izgalmasabbá a regény.
Az írónő nagyon hitelesen festi le az akkor kort, minden
mocskával, udvari intrikáival, hatalmi harcaival együtt, és persze ott van a
nők alsóbbrendűsége is... Engem borzasztóan dühít, ha egy férfi felsőbbrendűnek
érzi magát egy nőnél. Ez a könyv igyekszik egy kicsit az akkori kort „megbosszulni”,
és ez nagyon tetszett. Lehetne ezt még tovább boncolgatni, de ebbe inkább nem
mennék bele...
Nem titok, hogy szeretem a fantasy regényeket, de ezzel szerintem nincs is semmi baj. :-) Mégis, néha jól esik az embernek, ha az a fantasy tényleg fantasy, és nem inkább egy romantikus regény, ami két tini szerelméről szól. Szó sincs róla, hogy ezek a könyvek rosszak lennének, mert ott van például az Obszidián, ami gyakorlatilag egy ilyen könyv, mégis hatalmas kedvencem. Szóval csak arról van szó, hogy néha szüksége az embernek valami másra is. És ezt ebben a könyvben maximálisan meg is kapjuk. Érdekes, hiszen a fantasy elem inkább csak amolyan erősebb mellékszál, mégis, szerves részét képezi a történetnek, és ettől csak még egyedibb, még izgalmasabb pillanatok születnek. Nekem nagyon tetszett a könyv ezen beütése, nagyon érdekes volt a halált egy egész más szögből nézni.
A regény másik erőssége, hogy bizony bővelkedik fordulatokban. Emlékszem rá, egy-két jelenetnél látványosan leesett állal bámultam. Na és persze az sem véletlen, hogy az a könyv címe ami. De mikor én erre
rájöttem, hogy miért is....felejthetetlen. Még most is tisztán
emlékszem a pillanatra, meg úgy az egész varázsára. Végre kaptam valami kiszámíthatatlant, valamit, amin lehet körmöt rágva, dobogó szívvel olvasni és izgulni.
Nos ha már említettem a fordulatokat...Ezek néha pozitívak, máskor negatívak, néha csak megleptek. De mégis az tetszett az egyik leginkább, hogy az írónő nem fél a számunkra esetleg kedvesebb karaktereket is bántani, esetleg megölni. Persze ezzel az olvasónak okoz néhány könnyes percet az biztos. Nálam a könyv vége felé többször is volt, hogy eltörött az a mécses...
 |
| Ismae és Duval |
No de bármennyire is volt ez inkább történelmi fantasy, természetesen a romantikus szál sem maradhatott el, mert ugye az írónő azért sejthette, hogy vannak ilyen romantikus lelkű emberek, mint én, és így én lelkem is nyugodt maradhatott. :-) Ez a szál igazából annyira nem hangsúlyos, de azért pont annyira teljesedik ki, mint amennyire az szükséges, és nem megy át nyálasba. Nagyon szépen felépített része ez a könyvnek. Nagyon tetszett, ahogy Ismae és Duval között fokozatosan alakul ki a bizalom, és szép lassan egyre többet megtudnak egymásról, és persze egyre jobban belehabarodnak egymásba. Én mindig nagyon vártam ezeket a jeleneteket, nagyon szórakoztatott a csipkelődésük, és persze az is, ahogyan végül egymásra találtak.
A könyv másik erőssége, hogy az írónő remek, hús vér karaktereket teremtett meg a regényben. Nagyon szerettem Ismaet, főleg azt benne, hogy bár orgyilkos volt, mégis mindig megmaradt embernek. Soha sem volt teljesen biztos magában, sokszor vacillált, hogy kinek higgyen, vagy hogy mit is tegyen, és ettől volt ő annyira emberi. A regény E/1-ben íródott, így a lány szemszögén keresztül látjuk a dolgokat. Ezt ki jól írja meg, ki rosszabbul, de szerintem senki sem fog meglepődni, ha azt mondom, hogy ezt is imádtam a könyvben, ennyire jó elbeszélővel, mint Ismae még nem találkoztam. Elhittem, hogy valóban, tényleg ő beszél hozzám, és ezáltal maximálisan bele tudtam magam élni mindenbe.
A másik pedig Duval...Most mondjam ismét azt, hogy szerelmes vagyok? :-) Egyszer össze kéne szednem a könyves álom pasi toplistámat. :D Tökéletes férfi főhős volt, imádtam minden mondatát.
Végül pedig muszáj kiemelnem a humort a könyvben. Mert bár van egy sötét, komor hangulata, mégis többször is volt olyan hogy mosolyra görbült a szám, sőt hangosan fel is nevettem. Úgy gondolom, kellett ez a regénybe, mert bár tényleg meg van az a nyomasztó középkori hangulat, kellett néha, hogy ezt feloldja valami egy kicsit.
Összességében azt kell mondjam, hogy ez a könyv az év egyik nagy kedvence nálam. Ilyen könyvekkel mint ez, nagyon ritkán találkozik az ember, már csak ezért is érdemes megpróbálni. Másrészt pedig letehetetlenül olvasmányos és szórakoztató, mindenkinek remek élményt nyújthat, aki szeretne barangolni kicsit a középkorban, és megismerni Ismae történetét, és a halált is, egy egészen más szemszögből.
A könyv második része, a Dark Triumph már Sybella története lesz, kíváncsian várom, ugyanis ő nem került annyira közel a szívemhez, mint Ismae vagy Annith, de pozitívan állok hozzá, kíváncsian várom.
Összefoglaló értékelés
Borító: 5/5 - Gyönyörű, remekül illik a könyvhöz, és nagyon jól érzékelteti Ismae erejét
Karakterek 5/5 - Kidolgozottak, szerethetőek, Ismae narrációja pedig tökéletes választás
Cselekmény 5/5 - Fordulatos és izgalmas, sikerült az írónőnek sokszor meglepnie
Stílus 5/5 - Olvasmányos, pörgős
Összességében 5/5* - Ez a könyv az év egyik nagy kedvence nálam
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése