Róbert Katalin: Szívből, színből, igazán

Alex és Lilla testvérek, szeretik egymást, ám mindketten Patrik után vágyódnak.
Patrik azonban nehezen ereszt bárkit közel, édesanyja halála túlontúl fájó, apja elutasítása pedig túl könyörtelen. Úgy érzi, többé nem képes szeretetre senki iránt. Mégis összebarátkozik Alexszel, és a kapcsolat egyre mélyül, egyre fontosabbá válik számára a fiú. Csakhogy neki mindig a lányok tetszettek, és Lilla mellett sokkal vidámabb és könnyebb az élet.
Alex fél a saját másságától és tehetetlen. Miközben próbálja megtalálni az útját, helyt kell állnia azokban a játszmákban is, amelyeket Patrik diktál. Mégsem képes elszakadni a fiútól, és attól a keserves, de gyönyörű szerelemtől, ami hozzá köti.
Lilla féltékenyen figyeli a fiúk hatalmi harcát, de hisz abban, hogy Patrik végül őt választja. A párkapcsolatért kész küzdeni, még akkor is, ha szeretett bátyja a másik fél. És egy nap Patrik végre odafigyel Lillára is…
Ők hárman egy különleges, érzékeny játszmát játszanak, ahol rendkívül nagy a tét: a boldogság.

Könyv adatai:
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 320 oldal
Fordította: -

Nagyon sok könyv van a várólistámon, amit már ki tudja mióta el szeretnék olvasni...Aztán karácsony előtt jött ez a könyv, én pedig habozás nélkül ezt választottam. Egyrészt, mert a fülszöveg egy borzasztóan érdekes alapszituációt mutat be, ami egy különleges és fájdalmas történetet ígér, engem pedig vonzanak az ilyen regények. Másrészt pedig még nem olvastam LMBT témájú könyvet. (Ha esetleg nem ismernétek ezt a szót, itt megnézhetitek). Mindig is nyitottnak tartottam magam, így ez a téma sem feszélyezett sohasem, sőt. De úgy gondoltam, ha már annyira toleránsnak tartom magam, olvassak is kicsit utána annak, amit olyan nagyon elfogadok.

Alex és Patrik

Történetünk főszereplője egy testvérpár, Lilla és Alex, mindketten szerelmesek egy Patrik nevű fiúba. Még azonban Patrik sokszor csak játszik velük, a testvérek vívódnak a Patrik iránti szerelem, és testvéri szeretet között, noha sokszor a szerelem erősebbnek bizonyul... Ők hárman, de főleg Alex és Patrik gyermekkori jó barátok. És noha Alex szinte már biztos abban, hogy más, addig Patrik vívódik, vajon Alex-e számára az igazi, esetleg más oldalán találná-e meg a boldogságot...

Azt hiszem, ez a történet több szempontból is hihetetlenül különleges.

Az írónő stílusa már az első mondattól(!) teljesen beszippantott a könyvbe. Onnantól kezdve egyszerűen képtelen voltam ezt a regényt hosszabb időre letenni. Finom elegancia jellemzi ezt a stílust, ugyanakkor mégsem nehezen olvasható, csak gördülnek egymáson a gyönyörű szavak és mondatok, és mégis sikerült megtartani a mai, fiatalos hangvételt is. Ezek után nagyon fogok figyelni Róbert Katalinra, mert a Könyvmolyképzőnek sikerült egy nagy tehetséget felfedeznie.

A történetnek alapvetően nincsen nagy cselekménye, de azt hiszem, itt nem is ez volt a lényeg. Itt inkább bizonyos fajta érzések közvetítése a karakterektől az olvasó felé az, ami a fontos. Már a fülszövegből lehetett sejteni, hogy egy nagyon bonyolult kapcsolatot fog nekünk bemutatni, ami valószínűleg nagyon fájdalmas...és így is lett. Fájdalmasan gyönyörű és megható történet volt a szerelemről, a másságról, a testvéri szeretetről, de legfőképpen önmagunk megismeréséről és vállalásáról. Találkozhattunk itt olyan szülőkkel, akiknél sokszor megkérdőjeleztem, megérdemlik-e egyáltalán a "szülő" címet. Megismerhettük azt, hogy milyen amikor valaki fél önmagától, és fél felvállalni önmagát. És ezzel nem csak arra gondolok, hogy valaki meleg, bár természetesen az is benne játszik...De arra is értem, amikor valaki oly mértékben elnyomás alatt él, hogy képtelen a saját álmait, vágyait követni, inkább behódol. Ha a kezetekbe veszitek ezt a könyvet, ilyesfajta témákra számítsatok.

Azzal, hogy ilyen témákkal mert foglalkozni az írónő, már a szívembe férkőzött ez a regény....de tudjátok mégis mi tette a legjobbá az egészet? A nagyszerűen megformált karakterek, akikben az összes előbb felsorolt probléma lejátszódik.

Lilla és Alex

Ezek a karakterek igazi emberek. Hibáznak, hülyeségeket csinálnak, ugyanakkor nagyon tudnak szeretni és küzdeni, elviselni. Annyira esendőek, és mégis, ennek ellenére (vagy talán pont ezért?) annyira szerethetőek voltak számomra, és olyan mértékben a szívembe zártam őket, amit könyves karaktereknél, higgyétek el, ritkán szoktam.

Lilla egy elkényeztetett kislány, ezt kár lenne tagadni. Apucitól mindig mindent megkapott, ezért gyűlöli, hogy az a dolog, amit tulajdonképpen legjobban akar, Patrik szerelme, valószínűleg Alexé. Nem, őt sem utáltam, bár azt nem tagadom, néha picit rezgett a léc. Ennek ellenére valahogy elérte az írónő, hogy Lilla karaktere se menjen el negatív irányba, és ne lehessen annyira rányomni az "akadály" címkét, már Alex és Patrik szempontjából. Bármily hihetetlen is, de sokszor meg tudtam érteni a lányt, és a tetteit is, noha azért rengetegszer nem értettem vele egyet. A testvéri kötelékük Alexszel azonban sokkal bonyolultabbá teszi a dolgot.

Alex volt az a karakter, akit sokszor legszívesebben jól megölelgettem volna, mert nagyon sok súly nyomja a vállát. Ő képviselte számomra az önmagunkban való bizonytalanságot, a félelmet a világgal szemben, a másság felvállalását. Alex az a meleg karakter, aki számomra majdhogynem a legnagyobb karakterfejlődésen ment keresztül A bizonytalan srácból végül egy sokkal határozottabb férfivá vált, ha nem is a világgal, de a szüleivel, és Patrikkal szemben mindenképp.

Alex&Patrik

Mégis, nekem Patrik volt a kedvencem ebben a könyvben. Ő az az igazi vívódó jellem, akinek talán a legnagyobb mélysége volt a történetben. Azt szerettem benne a legjobban, hogy ahogyan Alex sem, én sem tudtam soha, hogy mi lesz a következő lépése. Esetleg kedves lesz, netán megint a szíve köré helyezi azokat a falakat? Én talán Patrik sorsát találtam a legnehezebbnek, hiszen egy borzalmas autóbaleset után, melyben az édesanyját elveszítette, az apja teljesen elfordult tőle. Érdekes volt szemmel követni, hogy ő hogyan dolgozza fel ezeket az érzéseket, s hogyan próbál végül elfüggetlenedni ettől az egész helyzettől és az apjától. Említettem, hogy Alex mekkora karakterfejlődésen esik át, de talán a legnagyobb mégis Patriké volt.

Tehát mindegyik karakter egy igazi jellem volt a könyvben. Azt éreztem, hogy szinte megelevenednek itt a lapokon, és akár szembe is sétálhatok valamelyik nap velük az utcán, mert annyira élnek. Nagyon drukkoltam mindhármójuknak, hogy egymás oldalán vagy sem, de találják meg a maguk kis 'hepiend'-jét.

Egyszóval, ez a regény számomra egy nagyon meghatározó olvasmány volt ebben az évben, nagyon sok dolgot tanultam, megismertem belőle, és szívből remélem, hogy ti is adtok neki majd egy esélyt. Mert igazán megérdemli.

Összefoglaló érzékelés:

Borító 5/5 - Nekem nagyon tetszik a letisztultsága, és az, amit jelképez.

Karakterek 5/5 - Azt hiszem, ilyenek az igazi emberek is, és ezt szerettem bennük a legjobban.

Cselekmény 5/5 -  Nem nagy cselekményű a könyv, inkább a karakterekre és az érzésekre összpontosít

Stílus 5/5 -  Imádom az írónő stílusát, Róbert Katalin a kedvenc íróim közé lépett!

Összességben 5/5* -  2015-ös év, és úgy általánosságban szerény személyem nagy kedvence lett.