2013. december 20., péntek

Abigail Gibbs: Vacsora a vámpírral (Sötét hősnő - trilógia 1.)

Az idei év legérzékibb olvasmánya…
Egyetlen pillanat örökre megváltoztathat egy életet…
Egy véletlen találkozás a sötét utcán olyan világba sodorja Violet Lee-t, amelyről még csak nem is álmodott soha – egy időtlen, kifinomultan elegáns és mérhetetlenül gazdag világba, ahol szépséges paloták állnak, melyekben fényűző mulatságokat rendeznek, s ahol egy baráti társaság kizárólag az élvezeteknek hódol. Egy olyan helyre, ahonnan nincs menekvés, bármily elszántan próbálkozik is vele Violet. Ám e világ minden kincse sem leplezheti a csillogó felszín alatt megbúvó sötétséget, amelyet a karizmatikus és életveszélyes Kaspar Varn testesít meg. Violet és Kaspar megadják magukat egy olyan szenvedélynek, amely egymástól távol eső világaik felett ível át – csakhogy ennek a szenvedélynek megvan a maga ára…








Nagyon örültem, mikor elsőként sikerült megszereznem a könyvtárból, hiszen nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre. Ugyanakkor tartottam is tőle, hiszen, elsőkönyves írónőről van szó, és a vámpíros történetekről is annyi bőrt lehúztak már...De szerencsére kellemes csalódás ért, és Gibbs megmutatta, hogy még ennyi vámpíros történet mellett is lehet újabbat, és különlegesebbet alkotni, mint egy-két társának.

A történet szerint Violet egy éjszakai buli után a londoni Trafalgar téren várja egyik barátnőjét, amikor furcsa, csukját viselő férfiakra lesz figyelmes. Ezután megjelenik még pár férfi, akik lemészárolják őket - méghozzá úgy, hogy kiszívják a vérüket. Violet először hinni sem akar a szemének, hiszen vámpírok csak a mesékben léteznek, ám mikor jóképű vezetőjük hercegként mutatkozik be, és felkapja a lányt, hogy elrabolja, Violet kénytelen átértékelni magában a dolgokat.
Kaspar,- mivel a lány rájött a vámpírok létezésére- elrabolja, és a saját világukba cipeli Violetet, mondván, egy kis szórakozás nem árt. Azonban mikor kiderül, hogy Violet apja befolyásos politikus, akivel már volt némi incidensük, elhihetjük, hogy nem lesz a legboldogabb...Hát még Violet! De a két szereplő között már az első pillanatban érzeni a kémiát, bármennyire is utálják (utálni akarják) egymást, és ez nagyon feldobja az amúgy is izgalmas cselekményt.
Meg kell mondjam, rég olvastam olyan könyvet, amiben ennyi minden történik. Sokszor csak kapkodtam a fejem, főleg a könyv vége felé. Talán ezért sem sikerült vele olyan gyorsan haladnom, pedig nagyon tetszik az írónő stílusa, de egyszerűen néha kicsit sűrű volt nekem az egész. A könyv vége felé végül is rájöhettem, hogy gyakorlatilag elő lett készítve a könyv tetőpontja, az egész lényege. Rengeteg történésnek köze van a könyv utolsó, körülbelül száz-százötven oldalához, és az sem véletlen, hogy az trilógia neve, ami...;)
A sok cselekmény mellett azonban van egy elég hangsúlyos romantikus szál. Ne lepődjön meg senki, ebben is van minden, amit az ember el tud képzelni. Volt itt szerelmi háromszög (amit az írónő szerencsére hamar le is rendezett), szenvedélyes viták, dühödt sértegetések és piszkálások, és érzéki jelenetek is egyaránt. 
Imádtam, ahogyan a két szereplő húzta egymást, ez volt a könyv egyik fő humor forrása, és nem csak a párbeszédekből adódóan, hanem a komikus szituációk is rengetegszer megmosolyogtattak.
A két főszereplő, teljesen komolyan mondom, tiszta hülye. :D És mikor két ilyen lökött karakter összekerül, ott bizony izzanak azok a lapok!
Violet egy viszonylag kedvelhető főhősnő, és bár nem lett a kedvenc női főhősöm, akkor is nagyon bírtam a beszólásait, és nagyon tiszteltem a kitartásáért, és a büszkeségéért, amire, valljuk be, Kaspar mellet szüksége is volt.
És akkor Kaspar...Mondanom sem kell, hogy már a nevébe is teljesen belezúgtam, hát még magába a vámpírba! Nos, ami azt illeti, egy igazi bunkó, legalábbis a könyv elején biztosan, de a könyv váltott szemszögének köszönhetően az ő gondolataiba is beleláthatunk, csak kár, hogy sokkal kevesebbszer, mint Violetébe. Szóval a váltott szemszögnek köszönhetően azért rájöhetünk, hogy nem rossz fickó ő, még a múltban megélt fájdalma miatt sem, ami miatt azzá vált, aki.
Én ajánlom ezt a regényt a vámpíros könyvek kedvelőinek, és tulajdonképpen azoknak is, akik nem annyira szeretik a vámpíros témát, ugyanis az írónő világa sokkal összetettebb, és több misztikus lénnyel teli, mint gondolnánk. :) Várom a következő részt, ami az ŐsziRóza címet kapta, aki nem más, mint a könyv egyik kulcsfontosságú szereplője, de hogy miért, azt nem árulnám el, olvassátok csak...

Összefoglaló értékelés:
Karakterek 5/5- Kaspar. <3 Jól kidolgozottak, és szerethetőek.
Cselekmény 5/4- Nekem kissé túlságosan sűrű volt, ennek ellenére élveztem, főleg az olyan fordulatok tetszettek, amiknél tátott szájjal bámultam
Stílus 5/5 Az írónő stílusa igazán tetszett, humoros és kissé szarkasztikus
Összességében 5/4- Nem lett kedvenc könyvem, de nagyon várom, és kíváncsi vagyok a második részre




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése