2013. december 27., péntek

Sherry Gammon: Szerethetetlen (PortFare - trilógia 1.)

A tizenhét éves Maggie Brown kiugró arccsontjával és karikás szemével a kábítószeres modellek mintapéldánya lehetne. Maggie problémáját azonban nem a drogok, hanem az anyja jelenti. A lány ráadásul egyre jobban belegabalyodik Seth Prescottba, az új srácba a suliban, és attól fél, hogy a fiú is cserben fogja hagyni, mint mindenki más. Seth Prescott a rendőrség beépített embereként került a Port Fare High iskolába, de munkája dacára beleszeret Maggie-be. Miközben Seth azon fáradozik, hogy a New York állambeli Port Fare-t megszálló szadista drogdílereket kifüstölje a kisvárosból, a hajsza halálosra fordul, és Maggie élete is veszélybe kerül. Seth és Maggie önmagukat is megismerik humorral tarkított, összetört szívekkel övezett, romantikus útjukon, és eközben a világuk mindörökre megváltozik.






Már nagyon régen kinéztem magamnak ezt a könyvet, de nem gondoltam volna, hogy ennyire hamar a kezembe is kerül. A borítója egyszerűen csodálatosan szép, élőben még gyönyörűbb, mint a képen, már csak ezért is érdemes beszerezni.

A sok-sok fantasy s hasonló után jól esik egy kicsit visszatérni a valóságba. Mármint a könyvekébe természetesen. :) A Szerethetetlen-t kezébe véve az ember nagyon is rá fog jönni, hogy mi a rideg való. Viszont ez a könyv azt is megmutatja, hogy még a legrosszabb dolgok között is jöhet valami (vagy valaki) és megmenthet minket sanyarú sorsunktól, és önmagunktól is. Maggie története valami ilyesmiről szól.



Seth a rendőrség kábítószerekkel foglalkozó osztályának beépített embereként kerül a PortFare Gimnáziumba, ugyanis a kis városkában egyre több gyilkosság történik, ami a droggal köthető össze. Így kerül a képbe Maggie és az édesanyja, hiszen a lány beesett arcával, csontsoványságával, és karikás szemeivel úgy néz ki mint egy igen csak kábítószerfüggő lány, nem beszélve az alkoholista anyjáról, és egy koszos lakókocsiról ahol élnek.

A lány esetében azonban ilyenről szó sincs, egyszerűen csak annyira nincsen pénzük az anyjának köszönhetően, hogy áramra is alig futja, nem hogy még ételre. Ami a "drága anyukát" nem is nagyon zavarná, hiszen egész nap az alkoholtól kiütve fekszik a kanapén, azonban Maggie éhezik, fázik, és senkihez sem fordul segítségért. Sőt, önmagát is egy szerethetetlen senkinek tartja, hiszen nagy ritkán, mikor az anyja józan állapotban van, akkor is szörnyen bánik vele, kiabál és sértegeti, holott a lány takarít, főz, és gondoskodik róla.

Összeszoruló szívvel olvastam ezeket a részeket. Ahogyan Maggie szenved, nem csak fizikailag az éhségtől, hanem lelkileg is...Egyszerűen szívszorító. Nagyon sokszor volt, hogy elérzékenyültem ilyenkor, hiszen senki nem érdemel ilyen sorsot...

De hogy Seth-ről se feledkezzünk meg... A fiú azt a feladatot kapja, hogy figyelje meg a lányt, férkőzzön a bizalmába, mert a rendőrség úgy gondolja, Maggie édesanyjának, és talán a lánynak is köze lehet a drogokhoz. A csavar az, hogy Seth-nek már nem kell felhívni a figyelmét a lányra, nagyon régóta tetszik már neki Maggie. A fiú végig hisz abban, nem, tudja hogy a lánynak valószínűleg semmi köze az egész drog ügyhöz. Így kerül hát össze Maggie és Seth.

A romantikus szál egyszerűen aranyos, nem is lehetne más szót használni rá. Az elején lévő kis civakodások, majd az, ahogyan a két szereplő egyre közelebb kerül egymáshoz, egyszerűen gyönyörű, és csodálatos. Seth fokozatosan bontja le Maggie önmaga köré vont falait. Ritkán találkozom mostanában ennyire aranyos, udvarias, segítőkész, ám mégis kemény férfikarakterekkel, hogy öröm volt olvasni.:) Így ahogyan Maggie, úgy én is teljesen belehabarodtam Seth-be, de szerintem ezzel nem csak én leszek így. :) Mondjuk ennyi csókról ritkán olvasok egy regényben, de persze ez semmiképpen sem negatívum, sőt a romantikus lelkűek, mint amilyen és is vagyok, ilyenkor táncot fognak járni. :)

Aki netalántán megijedne attól, hogy a regény túlságosan komor, vagy hogy kissé letargikus állapotba kerül tőle az ember, akkor most szólnék, hogy aggodalomra semmi ok. Én is ilyen paranoiás gondolatokkal indultam neki. Az írónő stílusa azonban annyira könnyed, olyan olvasmányos, hogy inkább kikapcsolt, mintsem nyomasztott.  A romantikus szál rengeteget enyhít az egész könyvön, sőt a regény vége felé már sokkal több a romantikus jelenet, mint a Maggie sanyarú sorsáról szóló részek, és sokkal jobban előtérbe került a krimi szál a történetben, amitől még izgalmassá is válik. Így gyakorlatilag mindenkinek tudnám ajánlani a könyvet. És nem csak azért, mert reális (legalábbis az elején), hanem mert igazán elgondolkodtatott. Megmutatja, mi történhetne velünk, ha nem jön senki, aki kihúzzon miket a gödörből, felállítson, és bizalmat sulykoljon belénk, nem csak mások irányába, hanem önmagunkba is. És rávilágít arra, hogy ha valaki belekeveredik valamiféle drog ügybe, abból mennyire nehéz, sőt lehetetlen kiszállni. Tudom, hogy ezeket tudjuk magunkról is. De így látva/olvasva teljesen más. Én sokat kaptam ettől a regénytől. A következő részt pedig nagyon nagyon várom! 


Összefoglaló értékelés
Borító 5/5 - Az egyik legszebb könyvborító
Karakterek 5/5 - Nagyon kedvelhetőek. Seth két barátja és munkatársa Booker és Cole pedig imádni valóak. :)
Cselekmény 5/5 - Krimi, romantika, szenvedés...Van itt minden!
Stílus 5/5 - Az írónő stílusa könnyed, olvasmányos
Összességében 5/5* - Nem gondoltam, de hatalmas kedvencre találtam! Nagyon tudom ajánlani.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése