Sarah Dessen: Tökéletes

Jason tökéletes. A zárkózott, maximalista Macy is az akar lenni, ezért jár a fiúval. De létezik-e tökéletes ember, és egyáltalán jó-e hibátlannak lenni? Macy sokáig úgy érzi, a válasz igen. Ezen a nyáron azonban megismerkedik egy egyáltalán nem tökéletes csapattal: a Wish partiszervíz fiatal munkatársaival. Ez a barátság és az új szerelem a büntetett előéletű, de jóravaló és művészi hajlammal megáldott Wesszel felszabadítja, boldogabbá teszi, s átértékelteti a lánnyal egész addigi életét, kapcsolatát „tökéletes” édesanyjával. Végre elkezdheti feldolgozni imádott apja halálát is, amiért alaptalanul felelősnek érzi magát.















Senki sem tökéletes. Ezt mindannyian jól tudjuk. De vajon, mit jelent ez igazából? Mi az, hogy tökéletesnek lenni? És legfőképpen miért? 

Macy másfél évvel ezelőtt ott volt, mikor az apja meghalt. A szeme láttára történt a dolog, ami megváltoztatja a lányt. Felelősnek érzi magát, és elhatározza, tökéletes lesz, és tökéletes életet fog élni, elfedve ezzel a gyászt, és megfelelve ezzel édesanyjának, aki a munkájába temetkezve próbálja feldolgozni a történteket. Egy ideig ez sikerül is.
Egy "tökéletes" fiúval jár, aki zseni, megfontolt, higgadt. Ezért a lány is jól tanul, az élete monoton és egyhangú. Azonban az egyik este minden megváltozik, amikor a lány édesanyja felbéreli a Wish partiszervíz csapatát. Macy teljesen meglepődik, mert ezek az emberek egyáltalán nem tökéletesek.
Megismerkedik a sebhelyes arcú Kristyvel, a kissé duci Berttel, a monoton Monicaval, akinek a szókincse látszólag három egyszavas mondatból áll, a mindig szétszórt és terhes Deliával, és a szobrász, büntetett előéletű Wessel. Ugye hogy nem a legtökéletesebb csapat?
Azonban Macy maga is meglepődve látja, hogy mennyire jól érzik magukat a legnagyobb káosz kellős közepén, hogy milyen szívesen dolgoznak, és hogy milyen kedves emberek, anélkül is, hogy bárki tökéletes próbálna lenni. Pedig a lány a tökéletességével pont erre próbál törekedni. Vagy lehet, hogy nem jó oldalról közelítette meg a dolgokat?

Nyáry Krisztián: Így szerettek ők (Így szerettek ők 1.)

Nyáry Krisztián néhány évig költészettörténetet tanított a pécsi egyetemen, majd a 90-es évek közepén otthagyta a katedrát, azóta kommunikációs tanácsadóként dolgozik. Vezetett pr-ügynökséget és közvélemény-kutató intézetet, volt állami szervezet kommunikációs igazgatója, de a hobbija az irodalomtörténet maradt. 2012 elején barátai szórakoztatására kezdte publikálni a Facebookon magyar írók és művészek szerelmi életéről szóló képes etűdjeit, amivel néhány hónap alatt nagy népszerűségre tett szert. A barátoknak szánt bejegyzésekből mára több mint tizenötezer olvasót vonzó kulturális ismeretterjesztő sorozat lett. A szerző célja, hogy a tankönyvi életrajzok papírmasé figurái helyett a valós, izgalmas, de kevesek által ismert párkapcsolati történetek felidézésével szerethető, hús-vér embereket mutasson be, és ezzel kedvet csináljon a művek olvasásához.
40 történet Petőfitől Vas Istvánig, Benedek Elektől Szabó Magdáig, múzsákról, megcsalt szeretőkről, örök hűségről és a szerelem sokféle arcáról.








Mind tudjuk, kik ők. Mind ismerjük őket irodalomóráról, egy-egy regény kapcsán, vagy csak mert egyszerűen érdekesnek találtuk a személyüket, és utánuk néztünk. Ki mennyire, milyen mértékben, de mindenki hallott már róluk. Tanultunk az életükről, műveikről, esetlegesen átvészelt szenvedéseikről, múzsáikról, szerelmeikről, akikről a sok csodálatosan szép szerelmes vers vagy híres regény egyik karaktere született, és egyszerűen csak róluk: az írókról.
Mikor irodalom óra van, mindig iszom a tanárnő szavait, annyira érdekelnek, és érdekesnek találom ezt a témát. Így hát, mikor az irodalomtanárnőmtől kölcsönkaptam ezt a könyvet, (akinek ez úton is nagyon köszönöm) nagy lelkesedéssel vetettem bele magam, és ismertem meg kedvenc költőim szerelmi életét.

Stephanie Perkins: Anna és a francia csók

Anna nagy várakozással tekint végzős évének kezdete elé atlantai középiskolájában, ahol van egy remek munkája, egy hűséges legjobb barátnője, és egy alakulófélben levő, ígéretesnek tűnő kapcsolata. Így aztán eléggé elkeseredik amiatt, hogy Párizsba kell költöznie egy bentlakásos iskolába – egészen addig, amíg ott nem találkozik Étienne St. Clairrel, aki okos, sármos, gyönyörű, szóval tökéletes… lenne, ha nem volna foglalt. De a Fények Városában a vágyak valahogy mindig utat törnek maguknak. Vajon a szerelmes majdnem-ek éve a hőn óhajtott francia csókkal ér véget? Stephanie Perkins a romantikus feszültséget mindvégig sistergőn, a vonzalmat pedig magas hőfokon tartja debütáló regényében, amely garantáltan megbizserget minket a fejünk búbjától a lábujjainkig és megolvasztja a szívünket.












Van olyan, mikor az ember csak egy kis kikapcsolódásra vágyik. Valami olyanra, amiről úgyis sejti (najó, tudja) hogy mi lesz a vége, mégis együtt izgul főszereplővel, együtt szomorodik el vele, és vele együtt éli meg élete legboldogabb pillanatait. Valami olyanra, ami fiatalos, romantikus, ám azért mégis van mondanivalója, de egy percig sem próbál több lenni, mint ami. Az Anna és a francia csók pontosan egy ilyen könyv.

Környezetváltozás...:)

Mivel úgy gondoltam, itt az ideje, hogy a karácsonyi style-t kicseréljük, úgy döntöttem, változtatok. Viszont most már szerettem volna egy "állandó" külsőt, olyat ami nem változik sem évszak, sem semmi szerint, hanem az lesz a blog egyedi és mindenkori külseje.
Arra gondoltam, hogy habár a blog címe *moncsiuniverzuma* , valahogyan a külső mégsem tükrözi azt. Így hát szerettem volna valami olyat, ami kifejezi az én saját világomat, a fantáziámat, azt, hogy ti is lássátok, hogy talán néha kicsit álomvilágban élek. Rá is találtam erre a gyönyörű képre, és rögtön tudtam, hogy igen, ez lesz az. :))
Lett a blognak egy angyalkája is, őt oldalt láthatjátok. :) Olyan kis bájos nem? :))) Oké, befejeztem.
Hogy illeszkedjen a háttérhez, egy kicsit be is lilultam, nekem tetszik, remélem nektek is. Valamint oldalt fel vannak sorolva azok a blogok, akiket én olvasok, szeretek, és adok a véleményükre. Ez folyamatosan bővülni fog, mindenesetre érdemes benézni. :-)
A címkék pedig segíthetnek könnyebben eligazodni a bejegyzések között. Sort kerítek arra is, hogy a régebbi bejegyzéseken is legyenek cimkék.
Egy kicsit a jövőbeliekről:
Magam sem gondoltam volna, de végre adódott egy kis szabadidőm (igazából itthon gyengélkedem), úgyhogy volt időm ugye a külső változtatását megcsinálni, valamint most már lógok egy pár véleménnyel, így igyekszem azokat is pótolni. Valamint február-március körül szeretnék indítani egy rovatot vagy nevezhetnénk bárminek, de erről majd egy kicsit késöbb. A lényeg, hogy az olvasáshoz mindenképpen kapcsolódik, remélem, tetszeni fog nektek, bár még a kivitelezéssel vannak gondok, ez még szervezés alatt áll, mindesetre nagyon remélem, hogy tetszene és tetszeni fog nektek az ötlet.
Lement a felvételi, gyúgyuló félben is vagyok, úgyhogy mostantól valószínűleg többet leszek, elnézést az inaktivitásom miatt, de ez most fontos volt.
Hamarosan jön a véleményem az Anna és a francia csók-ról, az Így szerettek ők-ről, a Vámpírakadémia ötödik részéről, valamint Sarah Dessen: Tökéletes című könyvéről, amit éppen most olvasok, és nagyon tetszik. :)
Remélem továbbra is velem marad, aki eddig olvasott engem, és azt is, hogy sokaknak tetszik az új külső. Hamarosan...

Moncsi

A.O. Esther: Elveszett lelkek (Összetört glóriák 1.)

Hiszel a végzetben? A sorsszerű szerelemben?
Az Univerzum végtelen csendjében különös fényben ragyogó üvegcsékről suttognak. Úgy tartják, az ezüstszállal lezárt parányi palackoknak közük van élethez s halálhoz, ezért angyalok ezrei szállnak alá, hogy megszerezzék a világmindenség titokzatos kincsét. Sophiel, a bájos fiatal angyal lány glóriája és szárnyai nélkül érkezik a Földre, hogy küldetését teljesítse, ám nem számol azzal, hogy a halandó léttel emberi érzéseket is kap odafentről. A félelem, a fájdalom, a kétely és a gyász ugyanúgy ismeretlen fogalom számára, mit az életre szóló barátság, a keserű féltékenység, vagy a mindent felemésztő szerelem – de vajon meg tud birkózni mindezzel az ellenséggel való küzdelem során? Képes lesz-e vakon hinni, s véghezvinni feladatát?
Elijah a Sötét Angyalok vezére, harcos katona, aki sajátosan gondolkozik a jó és a rossz fogalmáról, miközben önálló életet élő, nyolcágú lángoló ostora – szövetségesei sorait erősítve – teszi a dolgát. Kiátkozott angyalként ő a legidősebb idelent, s bár maga sem hisz benne, egy váratlan esemény folytán örökre megváltozik az élete, s ezzel létezésének értelme.
Két össze nem illő lélek – és egy elkerülhetetlen találkozás, amely alapjaiban rengeti meg a világot…




A 2014-es évet ezzel a bejegyzéssel indítanám, bár igaz, hogy a könyvet múlt évbe olvastam...:-)

Karácsonyra kaptam meg az Elveszett lelkeket, és mondanom sem kell, oda meg vissza voltam. Jó fülszöveg, ami egy izgalmas történetet ígér, és csodálatosan szép külsejű könyv, belső könyvjelzővel. Mondanom sem kell, hogy elég jó helyről indult nálam a könyv, úgy, hogy még csak el sem olvastam, annyira lenyűgözött a külső.
Olyan szempontból féltem belekezdeni, hogy hallottam erről a könyvről hideget, és meleget is. De végül is, nem csalódtam, bár azért találtam hibákat. Tetszett is a történet, meg nem is.
Kezdem azzal, ami tetszett: maga a könyv világa. De ez nagyon. Annyira sokszínű, annyira különleges. Varázsaltos.Ez a legjobb szó rá. Egyszerűen imádom az írónő fantáziáját! Annyiféle lényt, annyiféle varázslatot teremtett meg, hogy csak néztem nagyokat olvasás közben. És az is csak plusz pont nálam, hogy nem minden fekete és fehér, hanem bizony, van ami igen is szürke. Értem ezt a "jó" és a "gonosz" harcára. Mert én azt hittem, valami ilyesmiről fog szólni a könyv. De nem teljesen ezt kaptam, és ez nagyon tetszett.