A.O Esther: Hívogat a fény (Összetört glóriák 2.)

Noha Sophiel teljesítette első küldetését, az Égiek újabb feladattal bízzák meg: fel kell kutatnia a Mindenség Térképét, mielőtt avatatlan kezekbe kerülne. A háromdimenziós térkép a titkos átjárókat rejti, amelyek összekötik a Földet a Mennyországgal és a Pokollal. A Sors azonban újra közbeszól és Sophiel angyal létére megbetegszik: teste lassan, de megállíthatatlanul fénnyé kezd válni, és a lány megkezdi a versenyfutást az idővel.
















Kicsit csalódott voltam az első rész után, és noha többen is mondták, hogy a következő részek már sokkal jobbak lesznek, én mégis tartottam tőle, mert nagyon szerettem volna szeretni ezt a sorozatot, és az első rész után láttam is benne lehetőségeket, de féltem, hogy ismét nagyot koppanok.
De szerencsére nagyon kellemesen csalódtam.
Az első rész ott ért véget, hogy Sophielnek sikerült teljesítenie küldetését, és kiszabadította az elveszett lelkeket, azonban a Mágus rájuk talált, mielőtt Joshuával elmenekülhettek volna. A Mágus segítségül hívja három boszorkány nővérét, Dirilt, Lanazirt és Rashant, hogy segítsenek, miután a vénember elvesztette erejét a lelkek Mennybeszállásval.
Fogjul ejtik Joshuát, és a kisfiú életéért cserébe Sophiel angyali nyakékét követelik, ami nélkül a lány nem maradhat a földön, a teste fokozatosan fénnyé válik.
Az egyre gyengébb angyalnak azonban új feladata van: meg kell találnia a Mindenség Térképét, mielőtt olyanokhoz kerül, akik pokoli céljaikra használnák fel.

A gyengeség azonban fokozatosan a lány útjába áll, és úgy tűnik, távoznia kell-hacsak vissza nem kapja a nyakláncát.
Eközben a Mágustól a Sötét Angyalok megtudják, mit tett Sophiel, így meg kell találniuk a lányt, és megbüntetni..
Azonban Elijah visszaszerzi a lány nyakláncát, és Sophiel keresésére indul, természetesen kicsit más okból, mint társai.
Hogy csak még tovább bonyolítsuk a történetet, Sophiel angyaltársai, köztük Gabriel is a lány megmentésére indul, és talán már többet érez az angyal iránt egyszerű barátságnál...
Az előző rész vége, és ennek a könyvnek az eleje is igazán meghatóra sikeredett, könnyekig hatódtam, és már rögtön a könyv elején éreztem, hogy én ezt a rész nagyon szeretni fogom. :)
És még az előző részben inkább a világot, a szereplőket ismertük meg, most már igencsak beindultak az események, végig pörgős volt az egész történet, és nagy ritkán, mikor volt időm olvasni, le sem tudtam tenni. A könyv nagyon olvastatja magát, elkezdtem, és észre sem vettem, már el is röppent ötven oldal. Elég sok új karakter is került a történetbe, akik még inkább színesítették az egész sztorit.
Ebben a részben éreztem igazán úgy, hogy közel kerültek hozzám a szereplők. Továbbra is szeretem, hogy csak Sophiel gondolatait olvashatjuk E/1-ben, a többi mind E/3, ezáltal könnyebben tudok azonosulni a főhősnővel, akit még mindig nagyon kedvelek.
Szeretem a kissé naiv, félénk természetét, hogy annak ellenére, mennyi szörnyűségen átmegy mindig tiszta és szeretetreméltó angyal tud maradni, és igaz, hogy csak ritkán, de szembeszállt Elijahval, ha valamiben nem értett vele egyet. Akinek viszont az előző részben valahogyan nem sikerült megdobogtatnia a szívem, közömbös karakter volt számomra, de most azt hiszem szerelmes vagyok. :-) Viccet félretéve, nem gondoltam volna, de nagyon megszerettem Elijah karakterét.
Szerettem benne, hogy mennyire szereti, és bármit megtenne Sophielért, hogy van egy világszemlélete, amit az ő angyallánya fokozatosan megváltoztat. Ezt főleg a Bardoval való egyik beszélgetésében lehetett érzékelni a leginkább. És ha már nála tartunk...
Igaz, hogy elég keveset szerepelt, inkább csak a könyv végén, mégis, nagyon a szívembe lopta magát a megjegyzéseivel, és a vidámságával, remélem a következő részben sokkal többet fog szerepelni, nagyon várom már. :)
Azonban valószínűleg  sejti mindenki, hogy most a cselekmény egészen sok szálon fut, de valahogyan mindegyik találkozik, és nekem nagyon tetszett ez a megoldás. A lényeg, hogy miután Gabrielék Sophiel után indulnak, Sahranfer és nővérei beolvadnak a Térítők közé, és viszályt szítanak az angyalok és emberek között. És így új főgonoszunk Diril (akit legalább annyira utálok, mint ő az öccsét) egyre közelebb kerül a Mindenség Térképéhez... És eközben rengeteget megtudhatunk a Mágus múltjáról is, és őszintén mondom, én hihetetlenül megsajnáltam, és valahol, még akkor is, ha nem értek egyet a tetteivel, meg tudom érteni őt, és azt hogy mit miért csinál. Ennek ellenére rá kellett jöjjek a könyv vége felé, hogy ő alapjában véve mégiscsak egy gonosz karakter, és már bőségesen tett azért hogy ne sajnáljam.
Én sok helyen láttam, hogy szeretik Dirilt. De nem is tudom, szerintem főgonoszt még nem utáltam ennyire. Na jó talán Umbridget a Harry Potterben. Mindenesetre kíváncsi vagyok, mi sül ki a következő részből, és remélem, nem mindig csak ő lesz a "nyertes" ahogy sajnos az ebben a részben történt...
Összességében, akinek annyira nem tetszett az első rész, mindenképpen bátorítanám, hogy ne hagyja el ezt a sorozatot, mert ebben a kötetben biztos, hogy nem fog csalódni.

Összefoglaló értékelés:
Borító: 5/5 - Még mindig gyönyörű kiadás, bár még mindig az első rész borítója a kedvencem
Karakterek 5/5 - Akit szeretni lehet, megszerettem, akit utálni lehet, azt nagyon utáltam...
Cselekmény 5/5 - Pörgős, izgalmas
Stílus 5/5 - Az írónő világa, fantáziája lenyűgöző, a könyv pedig nagyon olvasmányos
Összességében 5/5 - Ha valakinek nem tetszett volna az előző rész, az vegye a kezébe ezt is, mert fantasztikus volt. :)