Nem így és nem ezt akarták.
És mégis…
Két fiatal, Cassie Andrews és Jack Carter kezdi meg tanulmányait a főiskolai előkészítőn. Amikor Cassie megismeri az emelkedő csillagú baseballreménységet, Jacket, határozott szándéka, hogy nagy ívben elkerüli ezt a beképzelt fölényes alakot. Ám Jack egészen másképp képzeli: randizni akar a lánnyal.
Mindketten sérült lelkűek, tele bizalmatlansággal, félnek kitárulkozni a másik (és önmaguk) előtt, és így vágnak bele ebbe az érzelmi utazásba, amely a szerelemről és a megbocsátásról szól. De a hosszú út végén talán meg lehet ragasztgatni az összetört szíveket…
Mert az élet néha durva és kegyetlen, mielőtt gyönyörűvé válna…
Nem így és nem ezt akartam.
És mégis...
elolvastam. Végigszenvedtem. És megbántam. Soha többé nem akarom látni ezt a könyvet. Még képen se. Mert az, ami ebben a könyvnek nevezhető papírhalomban volt, az se nem történet, se nem karakterek, se nem fordítás.
A történet egy nagy nulla. Unalmas és érdektelen. Mondhatom talán, hogy először még tetszett is, amerre halad az egész sztori...De miután főszereplőink már a hatvanadik oldal körül egymás karjaiba omlanak a nagy szerelem miatt (remélem azért mindenki érzékeli a szarkazmust) akkor már el kellett gondolkodjak azon, hogy ugyan hogyan lehet ebből még történetet kicsikarni? Meg is kaptam a választ: szenvedéssel, hisztivel, és mondvacsinált hülyeségekkel.
Mikor Jack-nek és Cassie-nek megvolt az első összeveszésük/problémájuk/hisztijük (nevezze mindenki ahogy akarja) akkor esküszöm azt éreztem, hogy meghalt pár agysejtem. Ennyire mondvacsinált okokkal, ekkora hisztikkel még állítom, hogy egy könyvben sem találkoztam. Komolyan, ilyenkor visszasírtam a Gyönyörű sorscsapást, mert hogy annál is úgy gondoltam, ezzel lett elrontva az egész, de ott legalább szerethető karakterek, és viszonylag jó történetvezetés volt, de itt még ezt sem sikerült.
Ha már a karaktereknél tartunk. Van összesen mondjuk úgy öt olyan szereplő, aki tényleg hangsúlyos, de MÉG azokat sem sikerült rendesen kidolgozni. Papírmasé figura az összes.
Jacknek, a főszereplő fickónak, aki a nagy kemény nőcsábász baseball játékos, az aki rá sem néz kétszer ugyanarra a csajra, neki hirtelen megakad a szeme főhősnőnkön, akiért amúgy a fél egyetem oda van, csak a csaj persze nem tud róla. Miután összejönnek a srácból konkrétan egy érzelgős papucs lett, esküszöm semmi átmenet nem volt a fejlődése között. Az egyik oldalon még ilyen volt, a másikon már olyan...Jaj elnézést. Nem is lehetett volna követni a karakterfejlődést, ugyanis az írónő a két karakter egymásra találása után rögtön ugrik EGY HÓNAPOT, ahol már halálosan szerelmesek egymásba. Bah.
Cassie először próbált ellenállni a fiú csábításának, de persze ez hosszútávon nem válik be. Megjegyezném, hogy közben az összes gondolata állandóan Jack-en van, meg azon, hogy mennyire jól néz ki stb., stb., de azért ők nem lehetnek együtt mert - ismét egy mondvacsinált hülyeség miatt, ami egyáltalán nem volt normálisan kifejtve,- nem bízik meg senkiben.
Jack lelki sérültségét még abszolúte meg tudtam érteni, neki kitalált normális okokat az írónő, de Cassie hülyeségén egyszerűen kiakadtam. Nem beszélve arról, hogy a csaj amúgy egy hisztis picsa, akinek soha nincsen határozott álláspontja semmivel szemben sem, mindig csak hezitál mindenen, amikor eldönt valamit, hogy ezt így csinálja, akkor két sorral lejjebb már meg is gondolta magát. Egyszerűen dühítő volt és idegesítő.
És akkor jött a következő ok, hogy miért kelljen nekik szakítani...Nos, azon szó szerint belevertem egyszer az asztalba a fejem! Jack hülyeségét egyszerűen nem voltam képes megbocsátani, pedig talán ő volt az a karakter, aki fogjuk rá, hogy normális volt...de nem, őt is tönkre kellett tenni, mint ahogy az egész könyv tönkre lett téve a sok-sok sablonos elemmel, amin annyira érződött, hogy csak azért volt, hogy nyújtsuk még a történetet pár oldallal, hogy az már nekem fájt komolyan...
SPOILERES BEKEZDÉS
Nem tudom, ki hogy van vele, de a megcsalást úgy érzem, én nem tudnám megbocsátani. Az meg csak idegesítőbb volt, ahogyan az írónő leírta Jack lelki szenvedését. Megcsalta a barátnőjét, mikor pedig felébred már azon gondolkodik, hogy "jaj mennyire szeretem Cassie-t". Öregem, ha annyira szereted, még elázottan sem nézel rá ÚGY másik csajra! Ennyit a ti nagy szerelmetekről. Másrészt pedig ha a kis ribanc elvileg terhes tőled, akkor először győződj meg róla, hogy egyáltalán terhes volt-e, és gondold át, és talán ne lépj mazochista üzemmódba, és ne vedd feleségül!
SPOILER VÉGE.
És mégis, ezeken az orbitálisan nagy hibákon kívül, tudjátok mi segített rá arra, hogy ez a történet az abszolút katasztrofális könyv definíciója legyen? Az igénytelen, fordításnak nem nevezhető munka.
Kérdem én, melyik generáció használ olyan szavakat, hogy "vazze"? Igen, jól olvastátok, két z-vel. Nem tudom, hogyan hangozhatott ez angolul, talán valami káromkodás lehetett, csak azt nem értem, hogy minek így fordítani, mikor két sorral lejjebb ott van, hogy "baszd meg".
Most pedig egy kis közvélemény kutatás: ha valami miatt mérgesek vagytok, ti milyen felkiáltást használnátok?
Mert a könyvben a fordító feltalálta a "hrrpityipű" kifejezést. Komolyan, betűről betűre így volt odaírva!
Tudjátok, itt volt az a pont, hogy kezdtem elgondolkodni azon, hogy vajon én nem tudok magyarul, vagy a fordító?
De aztán, mikor a két főszereplő befejezte a smárolást, és "leváltak egymásról" akkor úgy döntöttem, hogy én beszélem helyesen a nyelvet. Könyörgöm, a tapéta válik le a falról! Mert ha még egy fal szemszögét olvastam volna...Bár szerintem még az is érdekfeszítőbb, tanúságosabb, és izgalmasabb történetet nyújtott volna, mint ez.
És a legdühítőbb ebben a könyvben az, hogy akár még egy JÓ történet, is lehetett volna, ha az olyan hibákat, - mint a túlságosan sablonos elemek, a mondvacsinált hülyeségek, és a kidolgozatlan karakterek - kiküszöbölte volna az írónő. Ez nem így történt, kár érte. De ezt a regényt soha többet.
Összefoglaló értékelés:
Borító 5/4 - Esküszöm jobban tetszik, mint maga az egész könyv
Karakterek 5/2 - Kidolgozatlanok, papírmasé figurák, és kb. minden második ilyen könyvben megtalálod őket, csak más névvel
Cselekmény 5/1 - Unalmas, érdektelen, és az égvilágon SEMMI ÉRTELME NEM VOLT.
Stílus 5/2 - A stílus erőltetett, viszont egyszerű mondatok vannak benne, úgyhogy gyorsanel lehet szenvedni végig lehet olvasni
Összességében 5/2 - Én sosem beszélnék le senkit arról, hogy ne olvasson el egy könyvet...De ezt csak akkor vegyétek a kezetekbe, ha ilyen mazochista hajlamaitok vannak, mint nekem.
És mégis…
Két fiatal, Cassie Andrews és Jack Carter kezdi meg tanulmányait a főiskolai előkészítőn. Amikor Cassie megismeri az emelkedő csillagú baseballreménységet, Jacket, határozott szándéka, hogy nagy ívben elkerüli ezt a beképzelt fölényes alakot. Ám Jack egészen másképp képzeli: randizni akar a lánnyal.
Mindketten sérült lelkűek, tele bizalmatlansággal, félnek kitárulkozni a másik (és önmaguk) előtt, és így vágnak bele ebbe az érzelmi utazásba, amely a szerelemről és a megbocsátásról szól. De a hosszú út végén talán meg lehet ragasztgatni az összetört szíveket…
Mert az élet néha durva és kegyetlen, mielőtt gyönyörűvé válna…
Nem így és nem ezt akartam.
És mégis...
elolvastam. Végigszenvedtem. És megbántam. Soha többé nem akarom látni ezt a könyvet. Még képen se. Mert az, ami ebben a könyvnek nevezhető papírhalomban volt, az se nem történet, se nem karakterek, se nem fordítás.
A történet egy nagy nulla. Unalmas és érdektelen. Mondhatom talán, hogy először még tetszett is, amerre halad az egész sztori...De miután főszereplőink már a hatvanadik oldal körül egymás karjaiba omlanak a nagy szerelem miatt (remélem azért mindenki érzékeli a szarkazmust) akkor már el kellett gondolkodjak azon, hogy ugyan hogyan lehet ebből még történetet kicsikarni? Meg is kaptam a választ: szenvedéssel, hisztivel, és mondvacsinált hülyeségekkel.
Ha már a karaktereknél tartunk. Van összesen mondjuk úgy öt olyan szereplő, aki tényleg hangsúlyos, de MÉG azokat sem sikerült rendesen kidolgozni. Papírmasé figura az összes.
Jacknek, a főszereplő fickónak, aki a nagy kemény nőcsábász baseball játékos, az aki rá sem néz kétszer ugyanarra a csajra, neki hirtelen megakad a szeme főhősnőnkön, akiért amúgy a fél egyetem oda van, csak a csaj persze nem tud róla. Miután összejönnek a srácból konkrétan egy érzelgős papucs lett, esküszöm semmi átmenet nem volt a fejlődése között. Az egyik oldalon még ilyen volt, a másikon már olyan...Jaj elnézést. Nem is lehetett volna követni a karakterfejlődést, ugyanis az írónő a két karakter egymásra találása után rögtön ugrik EGY HÓNAPOT, ahol már halálosan szerelmesek egymásba. Bah.
Cassie először próbált ellenállni a fiú csábításának, de persze ez hosszútávon nem válik be. Megjegyezném, hogy közben az összes gondolata állandóan Jack-en van, meg azon, hogy mennyire jól néz ki stb., stb., de azért ők nem lehetnek együtt mert - ismét egy mondvacsinált hülyeség miatt, ami egyáltalán nem volt normálisan kifejtve,- nem bízik meg senkiben.
Jack lelki sérültségét még abszolúte meg tudtam érteni, neki kitalált normális okokat az írónő, de Cassie hülyeségén egyszerűen kiakadtam. Nem beszélve arról, hogy a csaj amúgy egy hisztis picsa, akinek soha nincsen határozott álláspontja semmivel szemben sem, mindig csak hezitál mindenen, amikor eldönt valamit, hogy ezt így csinálja, akkor két sorral lejjebb már meg is gondolta magát. Egyszerűen dühítő volt és idegesítő.
És akkor jött a következő ok, hogy miért kelljen nekik szakítani...Nos, azon szó szerint belevertem egyszer az asztalba a fejem! Jack hülyeségét egyszerűen nem voltam képes megbocsátani, pedig talán ő volt az a karakter, aki fogjuk rá, hogy normális volt...de nem, őt is tönkre kellett tenni, mint ahogy az egész könyv tönkre lett téve a sok-sok sablonos elemmel, amin annyira érződött, hogy csak azért volt, hogy nyújtsuk még a történetet pár oldallal, hogy az már nekem fájt komolyan...
SPOILERES BEKEZDÉS
Nem tudom, ki hogy van vele, de a megcsalást úgy érzem, én nem tudnám megbocsátani. Az meg csak idegesítőbb volt, ahogyan az írónő leírta Jack lelki szenvedését. Megcsalta a barátnőjét, mikor pedig felébred már azon gondolkodik, hogy "jaj mennyire szeretem Cassie-t". Öregem, ha annyira szereted, még elázottan sem nézel rá ÚGY másik csajra! Ennyit a ti nagy szerelmetekről. Másrészt pedig ha a kis ribanc elvileg terhes tőled, akkor először győződj meg róla, hogy egyáltalán terhes volt-e, és gondold át, és talán ne lépj mazochista üzemmódba, és ne vedd feleségül!
SPOILER VÉGE.
És mégis, ezeken az orbitálisan nagy hibákon kívül, tudjátok mi segített rá arra, hogy ez a történet az abszolút katasztrofális könyv definíciója legyen? Az igénytelen, fordításnak nem nevezhető munka.
Kérdem én, melyik generáció használ olyan szavakat, hogy "vazze"? Igen, jól olvastátok, két z-vel. Nem tudom, hogyan hangozhatott ez angolul, talán valami káromkodás lehetett, csak azt nem értem, hogy minek így fordítani, mikor két sorral lejjebb ott van, hogy "baszd meg".
Most pedig egy kis közvélemény kutatás: ha valami miatt mérgesek vagytok, ti milyen felkiáltást használnátok?
Mert a könyvben a fordító feltalálta a "hrrpityipű" kifejezést. Komolyan, betűről betűre így volt odaírva!
Tudjátok, itt volt az a pont, hogy kezdtem elgondolkodni azon, hogy vajon én nem tudok magyarul, vagy a fordító?
De aztán, mikor a két főszereplő befejezte a smárolást, és "leváltak egymásról" akkor úgy döntöttem, hogy én beszélem helyesen a nyelvet. Könyörgöm, a tapéta válik le a falról! Mert ha még egy fal szemszögét olvastam volna...Bár szerintem még az is érdekfeszítőbb, tanúságosabb, és izgalmasabb történetet nyújtott volna, mint ez.
És a legdühítőbb ebben a könyvben az, hogy akár még egy JÓ történet, is lehetett volna, ha az olyan hibákat, - mint a túlságosan sablonos elemek, a mondvacsinált hülyeségek, és a kidolgozatlan karakterek - kiküszöbölte volna az írónő. Ez nem így történt, kár érte. De ezt a regényt soha többet. Összefoglaló értékelés:
Borító 5/4 - Esküszöm jobban tetszik, mint maga az egész könyv
Karakterek 5/2 - Kidolgozatlanok, papírmasé figurák, és kb. minden második ilyen könyvben megtalálod őket, csak más névvel
Cselekmény 5/1 - Unalmas, érdektelen, és az égvilágon SEMMI ÉRTELME NEM VOLT.
Stílus 5/2 - A stílus erőltetett, viszont egyszerű mondatok vannak benne, úgyhogy gyorsan
Összességében 5/2 - Én sosem beszélnék le senkit arról, hogy ne olvasson el egy könyvet...De ezt csak akkor vegyétek a kezetekbe, ha ilyen mazochista hajlamaitok vannak, mint nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése