2014. május 4., vasárnap

Karen Rose: Érints meg

Chicagóban, egy fagyos márciusi éjjelen egy fiatal nő leveti magát huszonkét emelet magasból. Aidan Reagan nyomozó a tragédia helyszínén találkozik először Tess Ciccotellivel, az áldozat pszichiáterével, aki egy rejtélyes hívásra sietett a betegéhez. Aidan keserű előítéletektől hajtva azt igyekszik bebizonyítani, hogy Tess üldözte halálba a nőt. Eközben újabb furcsa öngyilkosságok történnek, és a nyomok mind Tesshez vezetnek. Levelek. Ujjlenyomatok. Telefonüzenetek. Morbid fényképek. Ám különös módon, ahogy gyűlnek a bizonyítékok, Aidan lassan arra a meggyőződésre jut, hogy Tess mégis ártatlan. A pszichiáter pedig egyre jobban retteg arctalan, névtelen – és halálos – ellenségétől. És ahogy szorul a hurok Tess nyaka körül, úgy válik egyre világosabbá, hogy a megoldást a múltban kell keresniük, és sokkal több minden köti őket össze, mint gondolták volna.
Karen Rose világhírű sorozata a romantikus thriller műfajának legjobbja, az írónő majd minden könyve bestseller, olvasói világszerte lelkesen várják az újabb torokszorítóan izgalmas regényeket.




Még év elején úgy döntöttem, szeretnék több műfajban is olvasni, barangolni, hiszen kell a változatosság. Első ilyennek a krimit választottam, aminek megvalósításához Karen Rose könyvét szemeltem ki. És meg kell mondjam, ha a többi krimi is csak fele ennyire jó, akkor valószínűleg kicsit "mélyebbre ások" ebben a műfajban.

az írónő
Ha netán más is kedvet kapna a könyv olvasásához, azt ne tántorítsa el a szándékától ez a borzalmas borító, és a több mint hatszáz oldallapnyi hosszúság sem. Ugyanis ebben a hatszázhúsz oldalban annyi izgalom, annyi rejtély, annyi borzongató dolog történik, hogy az ember képtelen lesz letenni a könyvet. Aki szereti a borzongást, (vagy netán olyan ijedős mint én), annak kifejezetten ajánlom esti olvasásra, mert nálam ez garantált volt.
Tudjátok, tudom, hogy a krimik lényege a rejtély, az izgalom, a gyilkos kilétének felfedezése, így azért az ember garantáltan kapni fog egy kis izgalmat. De nekem, mint "kezdőnek" ez kifejezetten újdonságként hatott. Megleptek a fordulatok, az újabb és újabb gyilkosságok, és persze nagyon ijesztő volt, ahogyan egyre több bizonyíték került elő Tess ellen, holott az olvasó tudta, hogy nem ő az elkövető. De akár csak Aidan Reagan nyomozó, én is úgy ismerhettem meg őt, és úgy zártam a szívembe mindkettőjüket. Na meg persze nagyon drukkoltam nekik. :-)
Nem titok, hogy mekkora romantikus lélekkel lettem megáldva. Ebből kifolyólag nekem szükségem van erre a könyvekben, még ha csak egy haloványra is. Rose könyvében azonban ezt megkaptam, egyrészt a kemény, és meg kell mondjam, igen csak sok gyilkosság és brutalitás ellensúlyozására, másrészt pedig, hogy ne legyen mindig egyhangú a történet.
Így jobban megismertem a szereplőket, a múltjukat és a problémáikat, ezáltal még jobban is féltettem őket, és méginkább a szívembe zártam mindenkit, de főleg Tess-t és Aidant.
Aidan és Tess külön-külön is nagyon jó karakter, mégis, ha együtt voltak, remekül kiegészítették egymást. Egyikőjüknek sem volt könnyű élete, mégis, érdekes volt figyelemmel kísérni, hogy bontják le egymás körül a falakat, és hogyan alakul ki közöttük fokozatosan a bizalom.
Bárcsak minden könyvben ennyire jó női karakter lenne mint Tess! Határozott, erős, kitartó, ugyanakkor kedves, és megvan a humora is. Nagyon tetszett a dolgokhoz való hozzáállása, és a kedvessége, ami csak úgy sugárzott belőle. Csodáltam őt a lelki erejéért, a munkájába fektetett hitéért.
Aidan pedig...*sóhaj* Okos, szexi nyomozó, akinek nem viccből van ráaggatva a fejére a "férfi" tábla. Nagyon érdekes (vagy inkább izgalmas, ki hogy érti;)) volt figyelemmel követni, hogyan jön rá szépen fokozatosan arra, hogy Tess nem is olyan hideg ember, mint akinek először gondolta.
A regény másik erőssége az, hogy bár hiába tömény hatszáz oldal, szinte sohasem éreztem azt, hogy unatkoznék, vagy elkalandozna a figyelmem, mindig történt valami amit érdemes és érdekes volt figyelemmel követni.
Bepillantást kaphattunk a gyilkos szemszögébe is, olyankor mindig próbáltam kitalálni, vajon ki lehet az, de ez nem nagyon adott támpontot, sőt talán meg is vezetett egy kicsit. Én a végén már komolyan mindenkire gyanakodtam. Minden szereplőre gyanús szemmel, amolyan "te mit csináltál, még épp nem voltál a jelenetben?" gondolatokkal figyeltem. Természetesen elkövetőnk pont az lett, aki, bár megfordult a fejemben, hogy lehetne ő is, mégis azt mondanám, ő volt számomra a legkevésbé gyanús személy. 
Ebből pedig következik, hogy az írónő nagyon jól alakította, vagy inkább bonyolította a szálakat. Imádtam, és mindig vártam, vagy izgultam, hogy vajon most mi fog történni.
Összességében azt kell hogy mondjam, egy remek krimivel állunk szemben (Elnézést a szóhasználatért, látszik, hogy teljesen átszellemültem.:D) Kifejezetten tudom ajánlani az olyan "kezdőknek" eme műfaj terén, mint amilyen én vagyok. Karen Rose nevét pedig felvettem a nyilvántartásba. :D

Összefoglaló értékelés:
Borító 5/2 - Borzalmas. És az sem segít rajta, hogy a könyvem egy agyonolvasott könyvtári példány.
Karakterek 5/5 - Mindenkit nagyon megkedveltem, a két főszereplőnk pedig igazán szerethető
Cselekmény 5/5 - Hiába az a hatszázhúsz oldal, izgalmas, pörgős, borzongató
Stílus: 5/5 - Nagyon tetszik az írónő stílusa, nagyon olvasmányos
Összességében 5/5 - Remek krimi, romantikával és jó sok gyilkossággal...Csak ajánlani tudom!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése