Abbi Glines: Ha az enyém lennél (A Vincent fiúk I.)

„Volt Beau-ban valami rossz, ami vonzott. Mi ütött belém? Miért akartam annyira vétkezni?” Ashton kezd belefáradni, hogy folyton a jó kislányt kell adnia; alkalmazkodni szülei és barátja, Sawyer Vincent elvárásaihoz. A fiú maga is a tökéletesség élő szobra, a gimnázium bálványozott élsportolója, minden lány álma. Ám amikor elmegy nyaralni a családjával, Ashton szeme megakad udvarlója unokafivérén, Beau-n. Nála szexisebb srácot életében nem látott, és bár a fiú, a kisváros rossz hírű fekete báránya, végzetesen vonzódik hozzá. Beau a testvéreként szereti Sawyert, ezért százszor is meggondolja, mielőtt nyitni merne a tabunak számító Ashton felé. Igyekszik is távol tartani magát tőle, noha kislánykora óta szereti. Mikor azonban Ashton fel akarja eleveníteni a gyerekkori barátságot Sawyer távollétében, Beau tudja, hogy nemet kellene mondania. Egyikük sem szeretne fájdalmat okozni Sawyernek, ám minél inkább igyekeznek kerülni egymást, annál hevesebb lesz a vonzalmuk. Aminek egyre nehezebb ellenállni…

Tudni kell rólam, hogy borzasztóan rühellem a szerelmi háromszögeket, valahogy jobban kedvelem, ha a gerlepár inkább egymással civakodik, nem pedig valaki miatt, de úgy látszik én is változom...

Sawyer Vincent tökéletes. A sportban nagy reményeket fűznek hozzá, emellett udvarias, figyelmes, tökéletes úriember. Ashton Gray igyekszik, hogy méltó legyen a fiúhoz, ő is arra a "tökéletességre" törekszik, ami a lány szerint méltó a Sawyerhez, holott a "benne élő rossz" egyre jobban készül a felszínre törni. És a tetejébe megjelenik Beau Vincent is, Sawyer unokatestvére, a város fekete báránya, és Ashton választás elé kerül: továbbra is feleljen meg az elvárásoknak, vagy Beau oldalán merjen végre annyi év után önmaga lenni?

Higgyétek el, magam is meglepődtem, de tetszett a történet. Kifejezetten szórakoztatott és kikapcsolt pár órácskára, emellett pedig igazi forró nyári regény volt, minden szempontból. :-)

Ashton

Tudjátok, én borzasztóan ellenzem a megcsalás minden formáját, és úgy érzem, nem lennék képes megbocsátani annak az illetőnek, aki ezt teszi velem. Mégis, ahogyan leírta az írónő Ashton érzelmeit, valahogyan képes voltam, ha nem is helyeselni, de elfogadni az egész helyzetét. A lányt tulajdonképpen Beau  ébresztette rá arra, hogy nagyon rossz úton halad, arról nem is beszélve, hogy Sawyer egy olyan lányba volt szerelmes, akit valójában Ashton teremtett meg, és aki sohasem létezett.

A könyv nekem kicsit hasonlított Sarah Dessen: Tökéletes című könyvére, persze kicsit limonádésabb és nagyobbaknak való kiadásban. Tulajdonképpen bemutatja egy lány történetét, aki valahol elvesztette önmagát, csak azért mert annyira meg akart felelni a társadalom elvárásainak. Nem azt mondom, hogy nagy mélységeket kell keresni ebben a regényben, felesleges lenne. De nekem azért pluszpont, hogy ott van benne némi tanúság, ha csak egy aprócska is.

Viszont nagy negatívuma volt a könyvnek, hogy egyszerűen nem tudtam megszeretni a két főszereplőt. Természetesen nem arról van szó, hogy utálnám őket, inkább olyan közömbösek voltak számomra. Ashton néhány mozzanatára forgattam párszor a szemem, de különösebben nem volt bajom vele. Beau karaktere a tipikus rosszfiú, akiről kiderül, hogy nem is annyira rossz. A lánnyal azonban védelmező, kedves, és persze mindennél jobban szereti. Bele kellene hogy szerelmesedjek igaz? A helyzet az, hogy ha próbálkoznék vele, akkor sem sikerülne. Egyszerűen nem tudtam magamhoz közel érezni őt. Igen, sablon karakter volt. Valahogy nem éreztem benne mélységeket, hiába volt váltott szemszögű a könyv.

Beau

És hát nem igazán történt még velem ilyen furcsa dolog :-) de, Sawyer sokkal jobban birizgálja a fantáziámat, sokkal jobban megkedveltem mint a gerlepárt. Ez van, bukok a jófiúkra, akik, nos nem is biztos, hogy annyira tökéletesek. :-) Talán azért bűvölt el ennyire a karaktere, mert egyszerűen emberi volt. Hibázott, néhol talán rosszul is döntött, de megmutatta a jó oldalát is, és ez nagyon tetszett. Női karakterek közül (bár nem sok volt) Lanát, Ashton unokatestvérét kedveltem a legjobban. A szívembe zártam őt a kedvessége, a szerénysége miatt, és azért, mert erős maradt akkor is, mikor a családi élete teljes káoszba fordult.
Akit nagyon sajnálok, az Ashton nagymamája, kár, hogy nem kapott egy kicsivel több szerepet. 

Szintén negatívum, hogy bár szeretem a váltott szemszögű könyveket, érdekesnek találom, hogy beleláthatok a férfi karakterek érzéseibe, gondolataiba, de ez itt valahogy nem ment. Nem csak hogy nem volt túl szimpatikus Beau, néha el sem tudtam különíteni, hogy éppen kinek a gondolatait olvasom, ez zavaró volt.

De ezen negatívumok ellenére is, a könyvet egyébként kevesebb mint egy nap alatt befaltam, és ezt - azon kívül persze, hogy kíváncsi voltam hogyan keverednek ki ebből - az írónő olvasmányos stílusának köszönhetem. Csak úgy peregtek az oldalak, észre sem vettem, már a végére is értem, (de nem is volt egy igazán hosszú könyv.) Ennek ellenére nálam pluszpont, ha a könyv olvasmányos, úgyhogy ha esetleg olyan könyvre vágytok, amivel hamar lehet végezni, kifejezetten ajánlom.

Összességében, bár találtam negatívumokat is a könyvben, tetszett a történet. Nálam az egyszer olvasós kategória, de abból is a jobbik fajta. Ha valaki  minden szempontból forró nyári regényre vágyik, arra ez tökéletes. Viszont kifejezetten várom, hogy olvashassam Sawyer és Lana történetét a hamarosan megjelenő Ha esélyt adnál című könyvben.

Összefoglaló értékelés:
Borító 5/5 - Nem rossz, illik a könyv hangulatához
Karakterek 5/4 - Ashton és Beau közömbösek voltak, viszont Sawyer és Lana nagyon szimpatikus, várom a könyvüket.
Cselekmény 5/4 - Különösebb cselekmény nem igazán történt, a könyv a karakterekre összpontosít
Stílus 5/5 - Az írónő stílusa viszont nagyon tetszett, jól lehet haladni a könyvvel
Összességében 5/4 - Magam is meglepődtem, de nem volt rossz a történet. A következő részt nagyon várom!