Helena Silence: Enigma

A szülei halála után Lena Wall a bűntudatban fuldokolva utazik sosem látott nagybátyjához, hogy új életet kezdhessen. Mélyen magába zárja a titkot, amely fokozatosan felemészti: képes lett volna megakadályozni a tragédiát, ha hallgat az álmaira. A meggyötört lány nem tud felejteni, amit csak súlyosbít feltartóztathatatlanul éledező képessége, mely örökre az őrületbe taszíthatja. Megtagadja önmagától az emberi érintés melegét, mert retteg a következményektől, de új gondviselője ráébreszti, nem kell többé rácsok mögé bújnia. Lena lassanként erősebb lesz, és igazi érzővé válik. Egyetlen érintéssel belelát múltba, jelenbe, jövőbe. Biztos támaszra, barátra lel, majd ott, ahol nem is képzelné, a szerelem is rátalál.
Sokáig úgy tűnik, minden egyenesbe jön, de aztán történik valami.
Egy kisfiú sikolya töri meg az erdő csendjét. Lena iszonyúan fél, de elhatározza, soha többé nem hagyja, hogy a szeretteit baj érje. Ha kell, a saját élete árán is megvédi az övéit.

Lena érző. Ez annyit jelent, hogy ha bárkit vagy bármit megérint, már ismeri annak a dolognak általában a gondolatait, a múltját, a esetleg a jövőjét, is. A lány ezért megtagadja magától az érintést, és igyekszik elzárkózni a képessége elől. Szülei halála azonban mindent felborít. A lány magát hibáztatja a történtekért, a tetejébe pedig sosem látott nagybátyjához kell költözne, aki szintén rejteget titkokat...

Májusban meglátogatott egy "könyvhullám", ami nálam annyit tesz, hogy egyszerűen faltam a jobbnál jobb könyveket, és ez sem volt kivétel.

Kicsit félve kezdtem bele a történetbe, ugyanis magyar írónőről van szó, ilyenkor pedig picit talán kritikusabb szemmel is nézek a regényre, hisz itt már nem lehet szó például fordítói bakikról és hasonlókról. De jelentem, Helena Silence sokkal nagyobbat alkotott, mint sok más külföldi társa. Egyszerűen imádtam minden sorát a történetnek, kevesebb, mint egy nap alatt befaltam az egészet! Olvasmányos, akciódús, csak úgy pörgött az egész, ha egyszer elkezded garantáltan beszippant!

A könyv legnagyobb erőssége, hogy különleges, új témája van. Valljuk be, ritkán olvas az ember érzőkről, és ez számomra újdonság volt, nagyon tetszett ez a képesség, én is érző szeretnék lenni! :-)

A másik, amiben a könyv számomra kiemelkedik, az a kidolgozott, emberi karakterek. Lena szimpatikus főhősnő, kedveltem a szerény, önfeláldozó, olykor védelmező természetét, és hogy bár sok csapás érte, végig erős maradt. Kíváncsi szemekkel követtem végig, hogy a nagybátyja, Victor segítségével hogyan győzi le, hogy tanul meg uralkodni a képessége felett.

Victor is nagyon szimpatikus volt, szerettem a védelmező, olykor apáskodó természetét, persze mint ez kiderült nem véletlen.

A regény számomra egy hatalmas érzelmi hullámvasút. Olykor nevettem, máskor már a sírás határán álltam, párszor pedig vigyorogtam mint a vadalma, főleg mikor Lena, és Alex közös jeleneteit olvastam.

Alex Tree... Nos ő Alex Tree. *álmodozó tekintettel ír tovább* Szerettem benne gyakorlatilag mindent. A bunkó énjét, a kedves énjét, a védelmező énjét, meg úgy tulajdonképpen az összes tulajdonságát egészen a kék szem, fekete haj kombinációig. :-)

Iszonyú édes szerelmi szálat teremtett meg írónő, imádtam minden mozzanatukat, rengetek kedvenc jelent társult ehhez a szálhoz a könyvben. Természetesen az ebben lévő dráma sem maradt el a könyv vége felé, ami mondjuk szerintem teljesen felesleges volt, bár lehet, hogy csak azért idegesített ennyire, mert a A hibátlan játék-ban is történt egy hasonló eset... (Látjátok, ezért mondtam, hogy soha ne vegyétek kezetekbe azt a papírhalmot, mert még kísért is...)

A könyv cselekménye egyébként izgalmas, eseménydús, az érzelmek mellett ennek is nagy teret engedett az írónő, ami szintén nagy pozitívum, így csak még érdekesebb, sokszínűbb volt ez a csodás könyv. Először Lena érzelmei, kapcsolatai kerültek előtérbe, kedveltem az Alex húgával, Zoéval való barátságát, a lány is szimpatikus volt, habár ő amolyan tipikus cserfes, nyílt természetű barátnő. Majd Lena képességeinek feltárása volt terítéken, erre nagyon kíváncsi voltam, de azt kell mondjam, az írónő remekül elmagyarázta, nem igazán maradtak kérdéseim ezzel kapcsolatban. Végül pedig a könyv végén beindul egy elég izgalmas krimi szál is, aminek természetesen Lenához, és a képességéhez is köze van.

Bevallom, nem gondoltam, hogy a végén ennyi akció is lesz a könyvben, ez persze egyáltalán nem baj, inkább csak meglepett, de kifejezetten tetszett.

Ezek mellett pedig teret kap rengetek titok is, néhol leesett állal bámultam, máskor elszorult a szívem, megint máskor pedig nagyon örültem. Mondom, tiszta érzelmi hullámvasút!

Összességében én imádtam ezt a könyvet, új kedvencet tudhatok magamnak, és biztos vagyok benne, hogy újra is fogom olvasni...Mert ez egy olyan könyv volt. :-)

Összefoglaló értékelés:

Borító 4/5 - Nekem tetszik, különleges, mint a könyv

Karakterek 5/5 - Nagyon szerettem mindenkit

Cselekmény 5/5 - Izgalmas, akciódús, pörgős, és a kellő dráma is megvan...Minden ami kell egy jó könyvbe!

Stílus 5/5 - Az írónő stílusa olvasmányos, csak úgy peregtek az oldalak

Összességében 5/5 - Újabb könyv a kedvencek között