Félig ember, félig a Nyártündér-király leánya; Meghan sosem találta a
helyét a világban. Azt hitte, a Téli Udvar hercege szereti, ám ő
elhagyta, és Meghan most a Téltündér-királynő foglya. A Nyár és a Tél
háborújának közepette Meghan tudja, hogy a valódi veszélyt a Vastündérek
jelentik – azok a vasból született tündérek, akiket csak ő és a távol
lévő herceg látott. Azonban senki sem hisz neki.
Ami még rosszabb, Meghan tündérereje eltűnt. Csak a saját eszére hagyatkozva kell boldogulnia Tündérföldön, ahol megbízni bárkiben is ostobaság, egy árulóban halálos hiba. De hiába válik végül Meghan maga is vaskeménnyé, mégsem szűnik emberszívében a vágyakozó suttogás.
Ami még rosszabb, Meghan tündérereje eltűnt. Csak a saját eszére hagyatkozva kell boldogulnia Tündérföldön, ahol megbízni bárkiben is ostobaság, egy árulóban halálos hiba. De hiába válik végül Meghan maga is vaskeménnyé, mégsem szűnik emberszívében a vágyakozó suttogás.
Könyv adatai:
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 392 oldal
Fordította: Miks-Rédai Viktória
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 392 oldal
Fordította: Miks-Rédai Viktória
(Az előző részről itt olvasható a véleményem)
Félve kezdtem bele ebbe a részbe. Az első könyv hatalmas kedvenc lett, te jó ég mennyire szerettem! De ezekkel a második részekkel mindig megjárom. Számomra valahogy sosem tudják azt az élményt nyújtani, mint az előzményük. És sajnos itt sem történt ez másképp.
A Téli Udvarban... |
Tehát, mint azt
már fentebb is említettem, ez a rész nem bűvölt el annyira, mint az
első. Egészen jól indult a könyv, bár Puckot nagyon
hiányoltam, nélküle sokkal komorabb az egész történet. Aztán az írónő Asht is kivette picit a történetből, és onnantól kezdve úgy éreztem, lelassul az egész cselekmény. Szomorúan vettem észre, hogy Kagawa hiába próbálja pörgetni az eseményeket egy-két akciódúsabb elemmel, egyszerűen nem tudott úgy elkapni, ahogyan a Vaskirály már az elejétől kezdve tette.
Sohafölde |
Úgy
emlékszem, már említettem az első rész véleményezésekor, hogy inkább a
karakterközpontú történetek állnak közel hozzám, de Julie Kagawa
egyszerűen képes úgy írni, hogy a regény annyira magával ránt, hogy már
csak azon kapod magad: Jéé, nincs több oldal!
Karaktereket
nézve Meghan egy egészen kedvelhető főhősnő (ha a szerelmi háromszöget
leszámítjuk, erről mindjárt). A legtöbb helyzetben határozott és erős,
de pont annyira emberi, ami miatt az olvasó közel tudja magához érezni
őt.
A szerelmi háromszög viszont rettentően zavart. Főképp azért, mert ez nem olyanféle, mikor a lány, bár ott van a másik fiú, végig tudja, kit szeret
igazából... Nem, ez az a tipikus szenvedős, hisztériás döntésképtelenség, amit egyszerűen nem bírok elviselni. Én nem hiszek abban, hogy lehet valaki
egyszerre két, ismétlem, kettő darab emberbe szerelmes. Nem. No. Nein.
Pont. Még szerencse, hogy bár valahol lényeges része a történetnek a romantika, azért az írónő szereti inkább másra helyezni a hangsúlyt.
Igazából, bár szerelmi háromszögek esetében nem igazán szoktam preferálni azt a srácot, akinek nem én drukkolok, itt ez most egészen máshogy volt. Én nagyon kedvelem Puckot is, bár őt inkább a humora miatt. Csempészik az egyébként komorabb hangvételű történetbe egyfajta vidámságot, amit nagyon szeretek. Ez főleg akkor tűnt fel nekem, mikor a könyv elején nem szerepelt, és kifejezetten hiányzott. Főleg az Ashel való civódásaik. És hát Ash, Ash.... Újabb fiktív szerelmem van.:-) Egyszerűen imádom azt, ahogyan a jeges páncél mögött egy igazi meleg szív van, imádom, ahogyan csendesen, mégis hatalmas erővel szereti Meghant. Az írónő jó sok súlyt pakol rá, rengeteg döntést kell meghoznia, amelyek sokszor fájdalmasak és nehezek, az írónő nem kíméli szegényt.
Puck, Ash, Meghan |
Igazából, bár szerelmi háromszögek esetében nem igazán szoktam preferálni azt a srácot, akinek nem én drukkolok, itt ez most egészen máshogy volt. Én nagyon kedvelem Puckot is, bár őt inkább a humora miatt. Csempészik az egyébként komorabb hangvételű történetbe egyfajta vidámságot, amit nagyon szeretek. Ez főleg akkor tűnt fel nekem, mikor a könyv elején nem szerepelt, és kifejezetten hiányzott. Főleg az Ashel való civódásaik. És hát Ash, Ash.... Újabb fiktív szerelmem van.:-) Egyszerűen imádom azt, ahogyan a jeges páncél mögött egy igazi meleg szív van, imádom, ahogyan csendesen, mégis hatalmas erővel szereti Meghant. Az írónő jó sok súlyt pakol rá, rengeteg döntést kell meghoznia, amelyek sokszor fájdalmasak és nehezek, az írónő nem kíméli szegényt.
Ennek ellenére
örültem a dolog végkimenetelének, meg már amúgy is szétpsoilereztem
magam még az első rész után, így nagyjából tudom, hogy lesz a felállás.
:-) (Ne furcsálljátok, gyógyíthatatlan kíváncsiságban szenvedek. :-))
Tehát
összességében nem volt rossz ez a rész, de sajnos nem tudott úgy
megfogni, mint az első. Azonban ilyen befejezés után - amolyan lezárt
vég, de mégis függő - epedve várom, hogy olvashassam a Vaskirálynőt!
Összefoglaló értékelés:
Borító 5/5 - Csodálatosan szépek ennek a sorozatnak a borítói
Karakterek 5/5 - A szerelmi háromszög ellenére is nagyon kedvelhetőek.
Cselekmény 5/4 - Nem mindig hozta az első rész színvonalát, de az utolsó harmad kárpótolt
Stílus
5/5 - Az írónő stílusát még mindig nagyon szeretem, elbűvöl az a
pörgés, az az olvasmányosság, amivel ír.
Összességében 5/4 - Bár annyira nem nyűgözött le, mint a Vaskirály, tetszett, és nagyon várom a Vaskirálynőt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése