2015. január 22., csütörtök

Julie Kagawa: The Iron Daughter - Vashercegnő (Vastündérek II.)

Félig ember, félig a Nyártündér-király leánya; Meghan sosem találta a helyét a világban. Azt hitte, a Téli Udvar hercege szereti, ám ő elhagyta, és Meghan most a Téltündér-királynő foglya. A Nyár és a Tél háborújának közepette Meghan tudja, hogy a valódi veszélyt a Vastündérek jelentik – azok a vasból született tündérek, akiket csak ő és a távol lévő herceg látott. Azonban senki sem hisz neki.
Ami még rosszabb, Meghan tündérereje eltűnt. Csak a saját eszére hagyatkozva kell boldogulnia Tündérföldön, ahol megbízni bárkiben is ostobaság, egy árulóban halálos hiba. De hiába válik végül Meghan maga is vaskeménnyé, mégsem szűnik emberszívében a vágyakozó suttogás.

Könyv adatai:  
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 392 oldal
Fordította: Miks-Rédai Viktória





(Az előző részről itt olvasható a véleményem)


Félve kezdtem bele ebbe a részbe. Az első könyv hatalmas kedvenc lett, te jó ég mennyire szerettem! De ezekkel a második részekkel mindig megjárom. Számomra valahogy sosem tudják azt az élményt nyújtani, mint az előzményük. És sajnos itt sem történt ez másképp.

A Téli Udvarban...
Az első könyv azzal ért véget, hogy Meghan, - Ash herceggel kötött alkuja értelmében - a Téli Udvarba vonul, tulajdonképpen fogolynak, bár mindenki igyekszik inkább a "vendég" jelzővel illetni a lányt. A félvér lány teljesen reménytelen helyzetben van, hisz nyártündér lévén természetesen nem érzi ott jól magát, ráadásul a Téli Herceg is úgy bánik vele, mintha semmit nem jelentene számára. Eközben átadásra kerül a Nyár kezéből az Évszakok Jogara a Télnek, mely az évszakok változását hozza magával. Megkezdődik a Téli Udvar ünneplése, azonban Meghan, mint oly sokszor, most is rosszkor van rossz helyen. A Jogart egy áruló segítségével ellopják a Vastündérek, és Megnek és Ashnek meg kell találniuk azt, mielőtt a Tél és Nyár között kitörne a háború.
Tehát, mint azt már fentebb is említettem, ez a rész nem bűvölt el annyira, mint az első. Egészen jól indult a könyv, bár Puckot nagyon hiányoltam, nélküle sokkal komorabb az egész történet. Aztán az írónő  Asht is kivette picit a történetből, és onnantól kezdve úgy éreztem, lelassul az egész cselekmény. Szomorúan vettem észre, hogy Kagawa hiába próbálja pörgetni az eseményeket egy-két akciódúsabb elemmel, egyszerűen nem tudott úgy elkapni, ahogyan a Vaskirály már az elejétől kezdve tette.
Sohafölde
Tehát a cselekmény, pörgés szempontjából, nem fogott meg annyira, mint a Vaskirálynál, legalábbis az elején semmiképp, de aztán jött a harmadik harmad  (a könyv három részre van osztva) és az onnantól kezdve semmi vagy senki sem tudta volna kiszakítani a könyvet a kezemből. Végre megkaptam az első rész színvonalát, rengeteg akciót, pörgött a cselekmény, izgalmas jelenetek tömkelege zúdult rám, más szóval hatalmas adrenalinbomba volt az egész. És ezt imádom legjobban ebben a sorozatban.
Úgy emlékszem, már említettem az első rész véleményezésekor, hogy inkább a karakterközpontú történetek állnak közel hozzám, de Julie Kagawa egyszerűen képes úgy írni, hogy a regény annyira magával ránt, hogy már csak azon kapod magad: Jéé, nincs több oldal!
Karaktereket nézve Meghan egy egészen kedvelhető főhősnő (ha a szerelmi háromszöget leszámítjuk, erről mindjárt). A legtöbb helyzetben határozott és erős, de pont annyira emberi, ami miatt az olvasó közel tudja magához érezni őt.
Puck, Ash, Meghan
A szerelmi háromszög viszont rettentően zavart. Főképp azért, mert ez nem olyanféle, mikor a lány, bár ott van a másik fiú, végig tudja, kit szeret igazából... Nem, ez az a tipikus szenvedős, hisztériás döntésképtelenség, amit egyszerűen nem bírok elviselni. Én nem hiszek abban, hogy lehet valaki egyszerre két, ismétlem, kettő darab emberbe szerelmes. Nem. No. Nein. Pont. Még szerencse, hogy bár valahol lényeges része a történetnek a romantika, azért az írónő szereti inkább másra helyezni a hangsúlyt.
Igazából, bár szerelmi háromszögek esetében nem igazán szoktam preferálni azt a srácot, akinek nem én drukkolok, itt ez most egészen máshogy volt. Én nagyon kedvelem Puckot is, bár őt inkább a humora miatt. Csempészik az egyébként komorabb hangvételű történetbe egyfajta vidámságot, amit nagyon szeretek. Ez főleg akkor tűnt fel nekem, mikor a könyv elején nem szerepelt, és kifejezetten hiányzott. Főleg az Ashel való civódásaik. És hát Ash, Ash.... Újabb fiktív szerelmem van.:-) Egyszerűen imádom azt, ahogyan a jeges páncél mögött egy igazi meleg szív van, imádom, ahogyan csendesen, mégis hatalmas erővel szereti Meghant. Az írónő jó sok súlyt pakol rá, rengeteg döntést kell meghoznia, amelyek sokszor fájdalmasak és nehezek, az írónő nem kíméli szegényt.
Ennek ellenére örültem a dolog végkimenetelének, meg már amúgy is szétpsoilereztem magam még az első rész után, így nagyjából tudom, hogy lesz a felállás. :-) (Ne furcsálljátok, gyógyíthatatlan kíváncsiságban szenvedek. :-))
Tehát összességében nem volt rossz ez a rész, de sajnos nem tudott úgy megfogni, mint az első. Azonban ilyen befejezés után - amolyan lezárt vég, de mégis függő - epedve várom, hogy olvashassam a Vaskirálynőt!

Összefoglaló értékelés:
Borító 5/5 - Csodálatosan szépek ennek a sorozatnak a borítói
Karakterek 5/5 - A szerelmi háromszög ellenére is nagyon kedvelhetőek.
Cselekmény 5/4 - Nem mindig hozta az első rész színvonalát, de az utolsó harmad kárpótolt
Stílus 5/5 - Az írónő stílusát még mindig nagyon szeretem, elbűvöl az a pörgés, az az olvasmányosság, amivel ír.
Összességében 5/4 - Bár annyira nem nyűgözött le, mint a Vaskirály, tetszett, és nagyon várom a Vaskirálynőt!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése