S. J. Watson: Amnézia (Mielőtt elalszom)

Christine minden reggel idegen ágyban ébred fel, egy idegen férfi mellett. Belenéz a tükörbe, és döbbenete tovább fokozódik: egy középkorú nő arca néz vissza rá. Az ágyból időközben előkászálódó férfi minden reggel elmagyarázza neki, hogy ő Ben, a férje, hogy Christine negyvenkét éves, és két évtizeddel ezelőtt egy szörnyű balesetben szerzett fejsérülése miatt képtelen megjegyezni az új emlékeket. Christine mindennap hihetetlen harcot folytat azért, hogy visszaszerezze emlékeit, vagyis rajtuk keresztül önmagát. Kiderül, hogy semmi és senki nem az, mint aminek látszik, így a nyugodt tempójú, visszafogott történet hamar vérbeli thrilleré változik…A könyvből készült film október 30-tól a mozikban! A könyv S. J. Watson: Mielőtt elalszom című nagy sikerű regényének újabb kiadása.

Könyv adatai: 
Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2014 (filmes borító)
Oldalszám: 464 oldal
Eredeti cím: Before I Go To Sleep 

Fordította: Gellért Marcell 

Gondoljunk vissza az életünkre. Tele vagyunk emlékekkel, nem igaz? Néhány az általános iskoláról szól, még több már a gimnáziumi "elsők" közül való: egy buli a legjobb barátunkkal/barátnőnkkel, az első csók, az első párkapcsolat. Munkahelyek vagy főiskolák, esetleg mindkettő. A nap amikor megkérték a kezünket, vagy amikor elhatároztuk, hogy megkérjük a kedvesünket, kösse hozzánk az életét. Esküvő, a gyermekünk első lépései, vagy mikor először megy iskolába, az ő első szerelmei és szerelmi csalódásai, boldog és boldogtalan időszakok, nevetések és könnyek. Akár megtörtént, akár nem, biztos vagyok benne, hogy ezeket az igazán fontos dolgokat őrizzük vagy fogjuk őrizni az életünk során. De mi van akkor, ha egy reggel úgy ébredünk, hogy nem emlékszünk a tegnap estére? Sőt, arra sem, hogy egyáltalán mit csináltunk az elmúlt években? Hogyan reagálnánk ha egy idegen férfi mellett ébredve meglátnánk a gyűrűt az ujjunkon, annak bizonyítékát, hogy ezzel a teljesen ismeretlennel házasságot kötöttünk? És vajon ki az, aki jót akar nekünk, és kiben bízhatunk meg igazán? Christine története erről szól.

Christine (Nicole Kidman) 

Az Amnézia a cselekmény idejét tekintve nagyon rövid, jó két napot, ha felölel. A könyvet az író három részre osztotta fel, az első rész, a "Ma" bemutatja nekünk Christine egy átlagosnak induló napját. Felkel, nem emlékszik semmire, vagy azt gondolja, hogy huszonéves egyetemista. A mellette fekvő idegen férfi, mint később kiderül a férje, Ben. Majd felhívja egy titokzatos orvos, Dr. Nash, akiről kiderül, hogy Christine már hetek óta jár hozzá. Azt mondja, egy naplóban minden le van írva, ami az elmúlt időszakban a nővel történt. Christine nem tudja, kinek hihet, ám belevág a naplóba. Ez a rész a történet alapja, az alapszituációt igyekszik bemutatni. Egy amnéziás nő, aki pusztán a férje, egy számára idegen orvos, és egy naplóba leírt emlékekbe támaszkodhat abban, ki is ő valójában. A második rész, ami teljes egészében a naplót jelenti, adja tulajdonképpen a történet háromnegyedét, és előkészítést a harmadik részre.

Dr.Nash(Mark Strong)&Christine

Először szeretnék az első két részről írni, ugyanis a harmadik harmad számomra oly mértékben mást adott mint ez a kettő, hogy képtelen vagyok összeegyeztetni a véleményem. Az Amnézia izgalmakkal, titkokkal teli könyvnek ígérkezett, kinek ne birizgálná hát a fantáziáját? Eleinte nagyon megfogott a cselekmény, a történet rejtélyessége. Ezt talán betudható az újdonság varázsának, mégis inkább azt mondanám, hogy ahogy haladtunk a napokban, és Christine egyre több dolgot jegyzetel le, én is képes voltam összerakni egy képet magáról a főhősnőről, és egyáltalán arról, hogy milyen életet is élt az amnéziája előtt. A sok hézag azonban folyamatosan sejtelmessé tette a történetet, és nem engedte unalmassá válni a cselekményt...Egy ideig. Ugyanis ebben az első két részben egy idő után rájöttem, hogy tulajdonképpen egy kifejezetten lassú lefolyású, nyugodt történetről van szó. Egy idő után sajnos már túlságosan lassúról is. A könyv egyik nagy hibája számomra ebben a túlságosan nagy elnyújtottságban rejlik, néhol felesleges események sorozatával. Az izgalmasabb részek még valamelyest még fent tartották a figyelmem, de közel sem annyira, mint a könyv elején. Valószínűleg okosabb megoldás lett volna, ha fokozatosan adagolja Watson az információkat, nem pedig hirtelen ömlesztve, pont a fentebb említett lassú lefolyás miatt. Engem kifejezetten le tudott terhelni egy-egy ilyen információáradat, és néhol hosszabb, máskor csak rövidebb időre, de le kellett egy kicsit tegyem a könyvet megemészteni ezt a sok új eseményt és történést. Az már szintén másik lapra tartozik, hogy ezek között a csavarok között voltak kifejezetten jó, és kevésbé jó megoldások is, melyekről majd lentebb, a spoileres bekezdésben kívánok beszélni.

A könyv stílusa igazán érdekes volt számomra, eleinte kettős érzéseim voltak vele kapcsolatban. Mégis azt kell mondanom, hogy tulajdonképpen tetszett, ami szimplán azért furcsa, mert sok esetben rettentő egyszerű, tőmondatokból álló szövege volt a történetnek, de pont ez szemlélteti nekem jól, hogy egy egyszerű ember ír egy naplót az élményeivel, a kétségeivel és a tapasztalataival, felesleges szóvirágok nélkül. Ez a könyvet egyrészt nagyon valósághűvé tette, ezáltal biztosítva, hogy tényleg bele lehessen élni magunkat a történetbe, másrészt pedig adott egyfajta könnyedséget is az amúgy néhol igen-igen nyomasztó regénynek. Nem ismerem Watson más könyveit, így nem tudhatom, direkt módon ír-e így, vagy tényleg ez a rá jellemző stílus, de nagyon elkapta a történethez illő kifejezésmódot.

Christine&Ben (Colin Firth)

Karaktereket tekintve nem nyújt túlságosan maradandót a könyv, de azért az mindig gyönyörű írói bravúr, amikor az alkotó az ellenkező nem gondolatait adja vissza nekünk hitelesen. A könyv Christine szemszögéből íródott ugyebár, és bár volt egy pár icipici, női karaktertől eltérő gondolata (szintén a spoilereknél térek ki ezekre) túlságosan nagy hibát nem vétett az író sem, noha az tény, nem igazán tudtam megkedvelni a nőt. Ben karaktere sikerült talán a legjobban, ő lett a legösszetettebb figura az egész regényben. Az ember hol úgy érzi, maximálisan megbízhat benne, máskor teljesen érthetetlenek voltak számomra a cselekedetei, számomra egy nagyon megfejthetetlen figura volt. Nem vagyok túlságosan otthon a krimi vagy a thriller műfajában, nézzétek el nekem, hogy még így bedőlök minden kis írói trükknek.:-) Dr. Nash szívmelengető színfoltja volt a könyvnek, ő volt talán az egyetlen olyan ember, akit sikerült megkedvelnem az egész regényben. A Christine és közte lévő kapcsolat igazán érdekes szála volt a könyvnek, sosem tudtam eldönteni, hogy puszta beteg-orvos kapcsolat vagy valamiféle barátság is van már közöttük. Sajnos elindult köztük egy elég felesleges szál is, de ezt szerencsére gyorsan elfelejtette(?) az író, így nem lett túlságosan elrontva semmi...Picit bővebben a következő bekezdésben.

Fentebb már említettem, hogy volt néhány olyan rész, amelyek nem nagyon nyerték el a tetszésemet. Ezeket Spoiler nélkül nem tudnám leírni, így ha még nem olvastad a könyvet, kérlek, csak ugord át ezt a bekezdést. Ha eddig olvastam is krimit, inkább a romantikus vonal felé húzott a szívem abban is. Azonban ebben a könyvben pont azt szerettem a legjobban, hogy nem a romantika áll a középpontjában, nem is Christine választása a férje és Nash doki között. Innentől tényleg spoiler, én szóltam. Ezért is éreztem annyira feleslegesnek, amikor Watson megpróbált elmenni ebbe az irányba. Nem tagadom, a romantikus énem egy másfajta könyvben biztosan nagyon díjazta volna ezt a szálat, de itt egyszerűen kilógott  a történetből, és inkább csak felidegesített, mint izgalmat nyújtott. Főleg, hogy a végén nekem teljesen úgy tűnt, az író megfeledkezett erről a szálról, amint tulajdonképpen még nem is bánnék annyira, ha nem hagyja ennyire elvarratlanul. A másik, kicsit talán személyes problémám az a megcsalás. Ez nekem egy rettentően gyenge pontom, és bár nem vagyok túl haragtartó típus, ezt se magamnak, se másnak nem lennék képes megbocsátani. Pláne ahogy a könyvben tálalták: sikeres karrier, egészséges gyermek, egy férj aki imád... Nem volt indokolt, hogy Christine ezt tegye. És amikor megtudom, hogy a legjobb barátnőm és a férjem összefeküdtek a hátam mögött, nem az lesz az első gondolatom, de azt hiszem semelyik nő gondolata sem, hogy "Akkor most már kvittek vagyunk, megbocsáthatok magamnak meg nekik is." Nem hinném, hogy ez az életben is ilyen egyszerű dolog.

Itt vége van a spoilereknek. Tehát nagyjából ezen érzések kavarogtak bennem az első két részről: összességében tetszett, bár tény, hogy voltak számomra olyan negatívumok is, amik nagyban tettek azért, hogy végül ne váljon kedvenccé a könyv.

Aztán jött a harmadik rész, ami szintén a "Ma" címet kapta, gyönyörű keretet adva ezzel az egész történetnek. Ebben már egy öntudatos, magát ismerő főhősnőt kapunk, aki küzdeni és élni akar, nem csak úgy a világon van. Másrészt úgy odavágott a padlóhoz, mint ahogy régen tette már ezt könyv...talán nem is még. Olyan pörgést, adrenalint és izgalmakat kaptam abban a durván száz, vagy talán annál is kevesebb oldalban, hogy már ezért megérte végigrágni magam a hosszú második részen! Sok mindenre számíthat az ember ebben a könyvben, de erre biztosan nem. Néhol tövig lerágtam a körmöm izgalmamban, máskor a meghatottságtól szorult el a torkom. Ez a harmadik rész adta meg a könyv fénypontját, amire megérte háromszáz oldalt várni.

Összességében tehát ajánlanám olvasásra. Rejtélyes, titkokkal és izgalmakkal teli, és bár lassabb lefolyású, de mindenképpen eseménydús és érdekes könyvről beszélünk. A filmet ugyan még nem láttam, de bízom az illusztris szereplőgárdában. Meglátjuk.

Összefoglaló értékelés:

Borító 5/5 -  Ritkán csinálok ilyet, de a borító és a cím nagy szerepet játszott a könyv beszerzésében

Karakterek 5/3 - Voltak kifejezetten jó, és kevésbé kedvelhető karakterei is a könyvnek

Stílus 5/4 - Nagyon egyszerű a stílus, néhol tőmondatokkal, de még éppen nem zavaró módon

Cselekmény 5/4 - Az első két rész miatt a négyes, de a harmadikért megéri elolvasni!

Összességében 5/4 - Kezdő "krimistáknak" mint amilyen én is vagyok mindenképp ajánlom, mert odavág a padlóra, a thrillerek kedvelői is vegyék nyugodtan a kezükbe, tetszeni fog nekik