Könyv adatai:
Kiadó: Scolar
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 334 oldal
Eredeti cím: Eleanor & Park
Fordította: Simonyi Ágnes
Már a
megjelenése óta fájt a fogam erre a könyvre, a sok-sok jó vélemény és kritika,
meg a körülötte csapott hype nagyon felcsigázott iránta. Nagy nehezen sikerült is
belekezdenem, és valóban, már megértem, miért szereti mindenki….ami viszont nem
jelenti azt, hogy én is így érzek vele kapcsolatban.
A könyv cselekménye 1986-ban kezdődik el, abban az időben, amikor én még csak meg
sem születtem. Az akkori világ, a zenék, az együttesek, amiket a szereplők még
lemezről és walkmanről hallgattak, vagy az, hogy a srácok ahelyett, hogy a
Facebook-on lógva üzengettek volna egymásnak, a vezetékes telefonon beszélgettek,
mind-mind olyan dolog volt, ami megadta a könyv különleges atmoszféráját.
Hatalmas piros pont az írónőnek azért, hogy ebbe az időszakba helyezett egy
ifjúsági regényt. Szerintem szüksége van a fiataloknak arra, hogy tudják,
milyen volt azelőtt.
Park ázsiai származású az édesanyja lévén, így
az alacsony termet, a fekete haj és a mandulavágású szeme jóval megkülönbözteti
őt a társaitól. Azonban Park nem akar mást, csak beleolvadni a tömegbe, ami már
úgy, ahogy sikerül is neki, amikor felbukkan Eleanor. A lány minden, csak nem
átlagos. Duci, loboncos vörös haja van, és még furcsán is öltözködik. Eleanor
legalább annyira tökéletlen, mint Park, és mégis, pont ezért tökéletesek
mindketten.
Két
olyan mesterien megteremtett és elmélyített karakterről van szó, hogy megemelem
a kalapom az írónő előtt. Nagyon szerettem a történetben, hogy két ennyire
különböző, és ennyire tökéletlen személy talál egymásra. Külön-külön is nagyon
erős, érdekes személyiség mindkettő, na de mikor együtt vannak!
Itt
nem az történt, hogy a világ leghelyesebb fiúja, meg a csendes, visszafogott,
ám mindenkit szépségében felülmúló lány egymásba szeret. Itt két, cseppet sem "gyönyörű" vagy "szexi", ám annál különlegesebb fiatal életét, és
egymással való kapcsolatának alakulását követhettük nyomon, ami rettenetesen
megfogott. Megfogott, mert hétköznapi, mert elhiteti az olvasóval, hogy ez akár
a szomszédban is történhet.
Megmutatja, hogy nem kell ahhoz tökéletesnek lenned, hogy valaki felfigyeljen rád, vagy hogy milyen sokat jelenthet pusztán az, ha a szerelmed keze a tiedbe fonódik. Hogy fontosabb a szépségnél és a külsőségeknél az, hogy milyen a személyiséged és a kisugárzásod. Manapság kiveszőben vannak ezek az értékek a világból, és mindig annyira szívmelengető arról olvasni, hogy nem csak nekem fontosak ezek a dolgok.
A regény váltott szemszögből íródott, amivel az írónő bemutathatta, milyen sokban különbözik a két fiatal életkörülménye. Eleanor szemszögéből íródott részek sokszor kikészítettek, a nevelőapját Richie-t pedig legszívesebben bezártam volna a saját pincéjébe, Eleanor édesanyját szintén. Legyenek azok ketten boldogok, és hagyják szegény lányt…
Az írónő nem félt a
komolyabb témákhoz nyúlni, mint a családon belüli erőszak, az alkoholizmus,
vagy akár a rasszizmus. A regény
nyelvezete is hétköznapi, néhol kicsit vulgáris, de csak a fiatalokhoz elengedhetetlen
káromkodás miatt, amitől csak még inkább a realitás talaján maradunk.
De. Bizony, már megint az a csúnya de.:-) A
regény borzasztóan karakterközpontú. Azt mutatja meg, hogyan szövődik két,
egymás számára eleinte unszimpatikus fiatal között barátság, majd szerelem. Emiatt
rettentő lassú lefolyású a cselekmény. Történnek ugyan események, de ez esetben
negatívum volt a hétköznapiság, mert az írónő nem igyekezett a cselekményszálat
túlságosan pörgetni. Ritkán vitt bele egy kis ízt, egy kis izgalmat vagy
akciót, pedig úgy vélem kivitelezhető lett volna. A karakterek kapcsolata sem
viharos, vagy szenvedélyes, itt tényleg a bizalom, a szerelem vagy a barátság
kialakulása volt a lényeg.
A
kezdetekben nagyon nehéz volt megszoknom ezt a lassú lefolyást. Viszont hogy haladtam
a könyvvel, és egyre jobban szívembe zártam a karaktereket, azon kaptam magam,
hogy már el is érkeztünk a végéhez….
Majdnem megríkatott, de csak majdnem. A könyv
vége legalább olyan egyedire és különlegesre sikerült, mint a többi része, és
ezért mégiscsak azt mondom, nem bántam meg, hogy „végigszenvedtem” magam rajta,
ha csak egyszer olvasós könyv is lett belőle. Az igazság az, hogy értem én,
miért fogta meg olvasók százait, ezreit ez a regény. Ezt igyekeztem ebben a
véleményben is kiemelni. Ez a különcség egyszerűen engem mégsem fogott meg annyira, mint a
kritikák és vélemények alapján elvártam volna. Túl magasra tettem a lécet? Lehet.
Mi tehát a konklúzió? Ez nem egy
átlagos ifjúsági regény. Értékeket, érzelmeket, realitást közvetít, mindezt
lassan, fokozatosan adagolja az olvasónak. Ezt vagy nagyon lehet szeretni, vagy mint
ahogy én is jártam, bele kell rázódni, ízlelgetni, és csak lassabban haladni
vele. De mindenképpen megéri.
Összefoglaló értékelés:
Borító 5/4 – Tetszik, letisztult, illik a történethez
Karakterek 5/5 – Mesterien
kidolgozottak, nagyon a szívembe zártam mind Eleanort, mind Parkot
Cselekmény 5/3 – Karakterközpontú
regényről van szó, a végére pörög fel egy kicsit
Stílus 5/4 – Az írónő nem siet el
semmit, lassan tár elénk mindent
Összességében 5/4 – Műfajában
mindenképp kiemelkedik a társai közül, hogy jó vagy rossz értelemben, azt
mindenki döntse el maga.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése