Ez a világ a férfiaké, de egy nő van legfelül.
Nora Sutherlin erotikus regényeiről híres és hírhedt – és van
egy titka, amelyet túl sokan tudnak ahhoz, hogy ne kerüljön napvilágra. Nora
legújabb kézirata más, mint az eddigiek: komolyabb, mélyebb, személyesebb – és
Nora biztos benne, hogy meghozza számára az áttörést… De vajon lehet-e együtt
dolgozni a kimért, karót nyelt angol szerkesztővel, Zachary Eastonnal? Hiszen ő
mondja ki az utolsó szót, de maximalizmusa felháborítja Norát. Zach-et Nora
szabados életmódja kergeti az őrületbe – és a tény, hogy egyre inkább vonzódik
ehhez a nyílt, mégis titokzatos nőhöz.
Nora azt hitte, mindent tud arról, milyen, amikor az ember a
saját határait feszegeti. De abban a világban, ahol a szenvedély maga a
fájdalom, soha semmi sem ilyen egyszerű.
Ki lehet az a férfi, aki öt év távlatából is irányítani
képes a nő minden gondolatát? És egyáltalán: ki is Nora Sutherlin valójában?
Képes lesz-e valaha önmagának megválaszolni ezt a kérdést?
Könyv adatai:
Kiadó: Egmont (néhai)
Kiadás éve: 2013
Oldalszám: 488 oldal
Eredeti cím: The Siren
Fordította: Márton Andrea
Zach házassága gyakorlatilag tönkrement, ám minden
pillanatban csak a felesége jár az eszében, és az, hogyan romlott el ilyen
pillanatok alatt a kapcsolatuk. Csak tetézi a rosszkedvét, amikor főnöke Nora
Sutherlin, a hírhedt erotikus regényíró főszerkesztőjének nevezi ki. Zach, bár szereti Grace-t, Norát egy
pillanatra sem tudja kiverni a fejéből. A nő szarkasztikus humora, csipkelődő megjegyzései, csábító mivolta
kirángatja a férfit a mindennapok mókuskerekéből. De vajon ki ez a titokzatos
nő valójában? A történet két főszálon indul el, Zachary Easton, a mogorva, kemény, megkeseredett főszerkesztő, és Nora Sutherlin, az erotikus regényeiről híres vagy inkább hírhedt regényíró szemszögéből.
A könyv a műfajában, témájában is különleges, noha erotikus
történetről van szó, az írónő egy igen hangsúlyos BDSM szálat is
belecsempészett a regénybe. Igen, bizonyára mindenkinek A szürke ötven árnyalata jut eszébe... Mégis, ezt a két könyvet, bár témájukban elméletileg azonosak, még csak össze sem lehetne hasonlítani.
A történet legnagyobb erőssége talán a karaktereiben rejlik.
Az ember egyszerűen azt érzi, hogy életre kelnek a lapokról, és bár minden
férfi főszereplő „nevetségesen helyes”, mégis mindegyik más tulajdonságokkal,
más múlttal, más sötétséggel rendelkezik. Emiatt egyszerűen az ember agyába férkőznek,
és képtelen onnan kiverni őket egészen addig, ameddig be nem fejezi a könyvet,
vagy még azután se. Mindenkinek megvan a maga kis története, a maga hibája, és
ez az amitől igazán jól működhet egy könyv szereplőgárdája.
Megemelem a kalapom az írónő előtt.
Régen találkoztam már olyan kedvelhető és szimpatikus
főhősnővel, mint Nora. Bírtam a humorát, az élethez való hozzáállását. Amellett,
hogy bár képes ő a törékeny nő is lenni, egy igazi kemény, karakán csaj, akit
az ember akarva-akaratlanul is a szívébe zár, és drukkol a boldogságáért. Bármelyik
férfi oldalán is találja azt meg. Nora egy központi karakter, és bár a
fülszöveg inkább Zach-ről szól, mégis azt éreztem, hogy Nora az, aki köré a
történet épül. Ő alakítja a legjobban a szálakat a könyvben, beleértve annak a
három férfinek a történetét is, aki „sorban áll” a kegyeiért.
Ott van Wesley, Nora lakótársa, aki jó pár évvel fiatalabb a
nőnél, csak most lép a „felnőttek” világába. És reménytelenül szerelmes Norába.
Én pedig Wes-be szerettem bele teljesen. Emberek, ilyen édes fiú több kellene,
hogy legyen a világon is!:-) *fangirl kitörés vége*. Wesley nyújtja Nora számára
a normalitást, a biztonságot, mind testileg, mind érzelmileg a BDSM és Søren világától.
Søren... Søren számomra az egyik legmegosztóbb karakter,
akivel valaha is találkoztam. Nem, nem kedveltem meg őt, egy pillanatig sem.
Számomra ahhoz még túlságosan rejtőzködő és zárkózott. A Norával való
viselkedése is hagyott némi kivetnivalót számomra, azonban mikor
megcsillogtatta azt a másik oldalát is, amelyet úgy tűnik, csak különleges
pillanatokra tartogat, már-már úgy éreztem, szimpatikus. Zach és a közte zajló
jelenetek is érdekesek voltak számomra. Ekkor látszott a legjobban az írónő
zseniális karakterformálása, és két különböző „világ” találkozása.
Zach volt az a karakter, akit egyébként nem nagyon tudtam
hová tenni. Noha ő is bele-bele folyt ebbe a világba, és a Norával való kapcsolata
is meghatározó volt egy bizonyos dologban, mégis azt éreztem, ő kicsit
elkülönül, kiválik ebből az egész történetből, amelyben Nora, Soren, Kingsley,
de még Wes is benne van.
Kingsley az a mellékszereplő, akit körülbelül az ember már
az első mondatától képes megkedvelni. Az írónő az ő történetét, karakterét még
nem tárta tüzetesebben a szemünk elé, de úgy érzem, még vele is tartogat
számunkra meglepetéseket, így mindenképpen érdemes megemlíteni őt is. Az írónő
elejtett egy-két információmorzsát vele kapcsolatban, de nem igazán tudom
eldönteni, melyik „oldalon” áll. Már ha vannak itt egyáltalán olyanok.
Ebben a könyvben nincsenek jó vagy rossz emberek. Csak
egyszerűen emberek vannak, akik hibáznak, szeretnek, és egyáltalán, csak
keresik a boldogságot. Eközben persze még több baklövést követnek el, de
keresik a maguk kis helyét és társát a világban, bárhol is találják meg.
Elmosódnak a határok, és sosem tudhatod, te most a jó karakterbe szeretsz-e
bele, vagy hogy az adott karakter a következő pillanatban nem követ-e el valami
oltári hülyeséget, csak azért, hogy emiatt csak még jobban megszeresd.... A
realitás talaján maradunk, és egy pillanatig sem szállunk el a földről.
Nem ez volt az első erotikus könyv, amit olvastam.
Találkoztam már a Szürkén kívül is többféle BDSM témájú regénnyel. Azonban kénytelen
voltam belátni, hogy azok kismiskák A szirénhez képest. Egyszerűen érződött a
művön, hogy az írónő tényleg jártas a témában, utánanézett, kutatott.
Egyáltalán nem csak a felszínét kapargattuk ennek a világnak, és nem is egy
romantizált változatát kaphattuk, csakhogy megint az Árnyalat-trilógiával
éljek. (Bár, teszem azt hozzá, én azt a sorozatot is nagyon szeretem.) Itt a
BDSM a történet nagyon fontos részét képzi, mind az érzéki részek, mind a
szereplők személyiségét, irányultságát illetően. Borzalommal vegyes csodálattal
olvastam erről a világról. Soha ne mondd, hogy soha, tartja a mondás, én azért
mégis azt gondolom, olvasni olvasok róla, de ennyiben ki is merül az
érdeklődésem az effajta dolgok iránt… Mégis, ami a legjobban tetszett, hogy még
a szőrszálhasogatók sem tudnának igazán belekötni, hiszen könyvben is többször
említve van, hogy ezt mind a két fél a saját beleegyezéséből, csakis az élvezet
kedvéért teszi. Azt hiszem, annak, aki nem vevő erre, ezt igazán nehéz
megértenie. Én pedig azt gondolom, hogyha ez valakinek jólesik, hát tegye! A
saját hálószobája mindenkinek a saját hálószobája, hogy ott ő maga mit csinál,
másnak beleszólása nincsen. Erről ennyit.
Mindazonáltal imádtam, hogy ez egy amolyan határfeszegetős könyv. A BDSM egy cseppet sem „ligtosított” változatát, sokkal
inkább reális (és néhol igen durva) valóját kaptam. Imádtam, hogy Soren,
botránkozzatok meg, vagy ne de egy pap. Imádtam, hogy az írónő
feszegeti a megcsalás kérdését is. Eddig, bevallom, nagyon egyoldalúan és
megfontolatlanul gondolkodtam a témáról. Még mindig tartom azt, hogy én sohasem
tudnám megbocsátani az efféle becsapást, még ha a házasságom már a tönkremenés
szélére is sodródott, és én sem lennék képes rá, ahhoz túl hűséges típusnak
gondolom magam.... De. Mi van a másik féllel? Mi van azzal, aki elköveti ezt?
Nyilván nem jókedvéből és szórakozásból teszi, ezt volt olyan nehéz elfogadnom.
De hé, az emberek hibáznak nem? Vagy eredendően bűnösök vagyunk? Szeretem,
amikor a könyvek, amellett, hogy szórakoztatóak, el is tudnak gondolkodtatni.
És a legkülönlegesebb ebben a könyvben, hogy minden
érzékisége és vággyal fűtöttsége ellenére sem volt úgy igazán romantikus.
Rendben, a szereplők között már kezdenek kibontakozni az érzelmi szálak, de úgy
érzem, ez még egy nagyon kezdetleges állapot. Itt nem a romantika volt a
lényeg, itt az érzelmek, a kötöttségek, és néhol még a szereplők múltja volt
az, ami a történet zamatát adta. És mily meglepő, ezt is imádtam.
A könyv másik erőssége pedig, az írónő elragadó stílusa.
Egyszerűen imádom, ahogyan Reisz ír! (Úgy tűnik, az imádom szót is imádom.:-)) Elegáns, egy erotikus könyvhöz képest
igencsak választékos, és bár néhol a műfaj megköveteli magának a vulgárisságot,
ez egyáltalán nem volt zavaró. Egyszerűen peregtek a kezemben a lapok.
Egy szó, mint száz, én imádtam ezt a könyvet. Erotikus?
Romantikus? Nem, egyik sem. Ez valami teljesen más. Nem csak ötvözi a kettőt,
hanem rengeteg szociális témát is boncolgat. Mer már-már megbotránkoztató
dolgokat írni, ugyanakkor ezt mégis úgy teszi, hogy az ember egy pillanatig se
érezze túl soknak. A karakterek mesterien kidolgozottak, szinte megelevenednek
a lapokon, és már alig várom, hogy a következő részben visszatérhessek
hozzájuk!
Hogy kinek ajánlom? Aki szereti, ha kirángatják valamiből,
ha valami nem megszokottat, ha valami teljesen mást, ugyanakkor mégsem elvontat
szeretnél olvasni, vedd a kezedbe ezt a könyvet, mert nem fogod megbánni! BDSM,
erotikus irodalom rajongóinak meg kötelező darab. Alig várom a második részt!
Összefoglaló értékelés
Borító 5/5 – Elegáns, letisztult és szexi. Nagyon illik a
történethez.
Karakterek 5/5 – A szívembe zártam ezt a gárdát. Alig várom
a következő részeket!
Cselekmény 5/5 – Noha a karaktereken van a hangsúly, nem
lapos a cselekmény sem
Stílus 5/5 – Választékos, olvasmányos és pörgős, még több
könyvet akarok Tiffany Reisztől!
Összességében 5/5 - Az év egyik nagy kedvence!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése