2016. január 16., szombat

Lauren Oliver: Pánik


Heather soha nem gondolta volna, hogy részt fog venni a Pánikban, a legendás versenyben, a végzős gimnazisták megmérettetéseiben, amelynek rendkívüli tétje van – mindenekfelett a busás nyeremény. Soha nem képzelte magát bátornak, sőt azt sem gondolta, hogy valaha küzdeni fog vagy kiáll magáért. Amikor azonban talál valamit, és valakit, akiért küzdhet, rájön, hogy bátrabb, mint hitte volna.
Dodge viszont soha nem félt a Pániktól. Mélységes titka rendkívüli hajtóerő, és biztos benne, hogy a győzelmet is garantálja neki. Azt azonban nem tudja, hogy mások is őriznek titkokat. Mindenkinek oka van játszani.

Heather és Dodge számára a játék új szövetségeket, váratlan felfedezéseket hoz, és mindkettőjüket megismerteti az első szerelemmel. Ráébreszti őket, hogy néha azokra a dolgokra van a legnagyobb szükségünk, amelyektől a legjobban félünk.




Könyv adatai: 
Kiadó: Ciceró
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 424 oldal
Eredeti cím: Panic
Fordította: Heinisch Mónika 









Nagyon régóta fájt erre a könyvre a fogam. Lauren Oliver Delírium-trilógiájának az első két részéhez már volt szerencsém, (milyen rég is olvastam őket, hogy telik az idő, te jó ég!), és azok nagyon tetszettek, így bizakodóan fordultam az írónő felé. Csábított ennek a könyvnek a különleges fülszövege és az egyedi borítója, így amikor a könyvtárban bóklászva kiszúrtam a polcon, habozás nélkül ki is kölcsönöztem. Bevallom, egészen mást kaptam, mint amire számítottam.
A könyv tulajdonképpen négy barát történetét meséli el, akik a középiskola befejezése után jelentkeznek a Pánik nevű, már leérettségizett fiatalok számára rendezett játékba. A nyeremény: rengeteg pénz és a szabadulás lehetősége egy lepukkant, istenháta mögötti kisvárosból. Azonban titkai mindenkinek vannak, és ez alól sem a zárkózott Heather, sem Bishop, a legjobb barát, sem az életvidám Nat, de még az örökké magányos Dodge sem kivétel.
Szerelmek szövődnek, halálesetek történnek, családok hullnak szét, de egy biztos: a játéknak sosincs vége.
A regény két szemszögből íródott, a kissé visszahúzódó Heather, és a bosszúra szomjas Dodge szemszögéből. Heather-nek csak húga, Lily jelenti a családot, de csak egyetlen esélye lehet kitörniük a kisvárosból, ahol élnek: ha jelentkezik a játékba. Eközben retteg a legjobb barátja, Bishop elvesztésétől, aki ősztől már egyetemre fog járni. Dodge nővére a Pánikban szenvedett balesetet, melynek következtében tolószékbe kényszerült, azonban Dodge tudja, nem egy szerencsétlen véletlenről van szó, ezért elhatározza, jelentkezik a játékba, hogy bosszút állhasson nővére megnyomorítóin. A fiatalok végül egymásra találnak, és őszinte barátság kezd szövődni köztük. Azonban a titkok mindig egyfajta választóvonalat jelentenek a karaktereink között. Számomra mégis nagyon átélhető és szerethető volt a barátság bemutatása a regényben. A kedvenc karakterem talán Bishop lett, a maga jófiú-rosszfiú tulajdonságaival együttvéve.
Az írónő két romantikus szállal is megfűszerezi a történetet, így szerintem sokkal érdekesebb volt, mintha egy szerelmi sokszögbe bonyolódtunk volna bele, tetszett. Heather és Dodge szemszöge szórakoztató, hisz mindkét karakter kedvelhető, mindkettőnek kialakított az írónő egy saját kis háttértörténetet, amivel szinte életre is keltek a lapokról, és fiúk-lányok egyaránt azonosulni tudnak velük.
A regény bővelkedik meglepő fordulatokban, izgalmas helyzetekben, azonban úgy érzem, sokkal többet is ki lehetett volna hozni magából a Pánikból. Vagy talán csak az volt a gond, hogy a játék neve alapján én egy disztópikus világot képzeltem el a regény környezetének? Meglehet. Számomra túl hihetetlen, hogy ez a játék már évtizedek óta megy egy kisvárosban, és még senki törvény oldalán álló, vagy akár szülő, nem figyelt fel rá, a halálesetekről nem is beszélve.
A cselekmény ennek ellenére nagyon pörgős és dinamikus, egy pillanatig sem hagyta, hogy unatkozzak, ami nagyon tetszett.
Ami talán kevésbé nyerte el a tetszésemet, az az, hogy a regény nagyon szájbarágósan szeretne nekünk valamiféle tanulságot is adni, de túl sok mindenhez nyúl hozzá, aminek nem hagy elég időt a kifejtésére, és végül nem lesz belőle semmi. Kapargatjuk a felszínt a bátorság témájában, a barátság, a szeretet, a családi kapcsolatok témájában, de egyik sem lett olyan mértékben kidolgozva, hogy adjon is számomra valamit. Talán az írónő jobban tette volna, ha megmarad az egyszerű szórakoztatás felszínességében, és jobban rámegy a cselekményre a lélektan helyett. Persze ez teljesen szubjektív, valakinek talán pont ez a töménység, vagy szebben mondva, sokoldalúság lesz az, amivel a regény megnyerheti magának.
Összességében a Pánik nem volt rossz, de számomra egyszer olvasós marad. Vannak hibái, ami felett nem tudtam elsiklani, ennek ellenére szórakoztató és izgalmas volt, főképp Oliver stílusának köszönhetően. Tipikusan az a regény, ami ugyan nem rendelkezik túl nagy történettel, viszont remekül van megírva, és ez némileg feledteti a hibáit is. Csak nem nálam.

Összefoglaló értékelés
Borító 5/4 – Inkább különleges, mint szép, de tetszik.
Karakterek 5/4 – Nem igazán kerültek közel hozzám, ennek ellenére szerethetőek és kedvelhetőek.
Cselekmény 5/4 – Végig izgalmas és pörgős, ámbár a szájbarágós mondanivaló nem jött át.
Stílus 5/5 – Lauren Oliver stílusa elképesztően jó, a Delírium-trilógiát is szívből ajánlom!
Összességében 5/4 – Hibái vannak, és egyszer olvasós marad, de nem bántam meg, hogy a kezembe vettem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése