Rácz-Stefán Tibor: Túl szép

A túlsúlyos Márk mindennél jobban vágyik rá, hogy végre igazán szeressék. Mégis, azt hiszi, hogy a súlya miatt nincs joga a szerelemre. Elkeseredésében finomságokba fojtja bánatát.

Vajon a csupaszív srácra rátalálhat a nagy Ő?

Képes lesz elfogadni önmagát?

Olivér profi úszó, ám doppingbotrányba keveredik, eltiltják a versenyzéstől, és darabjaira hullik az élete. Azt sem tudja, mit hoz a holnap, a szerelemre gondolni sem mer.

Újjáépíthetjük a nulláról az életünket?

Rátalálhatunk az igazira akkor is, ha nem keressük?

A két fiú közös munkahelyen kezd el dolgozni. Előbb megismerik egymást, aztán a titkaik is felszínre bukkannak. De kialakulhat köztük több, mint barátság? Vagy csak a külső számít?

Van egy pont, amikor az ész a szív útjába áll…



Könyv adatai: 
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 392 oldal
Eredeti cím: -
Fordította: -

Néha nem ártanak nekünk a mesék. No, nem arról beszélek, ahol két csodálatos és minden szempontból makulátlan ember egymásra talál és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Nem. Hanem olyan meséről, ami életszagú, ami komoly, ugyanakkor mégis szórakoztató és szívet melengető. Bizony, a Túl szép egy olyan könyv, amelyben a mese és élet bőven megfér egymás mellett, sőt olyannyira kiegészítik egymást, akárcsak Márk és Olivér a könyvben. :-).

Márk számomra egy rettenetesen szerethető főszereplő volt. Megfogott a kedvessége, a jószívűsége, a kitartása és ereje az újrakezdéshez. Úgy gondolom, mindannyiunk számára példaképként szolgálhat egy ilyen ember. Ami pedig még inkább tetszett, hogy a sok-sok jó tulajdonság ellenére sincsen eltúlozva, és bizony, ő is követ el hibákat. De ki nem? Ettől csak még inkább a szívembe zártam, úgy érzem, még nagyon sok olvasótársammal együtt. :-)

Olivér pedig tényleg túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. De tudjátok mit? Attól még ő is ugyanolyan emberi és élő karakter maradt számomra, mint Márk. Mert lehet, hogy „tökéletes” szépfiú, de ugyanúgy követ el baklövéseket és hibákat, és azt hiszem, pont ezekben az apró részletekben rejlik egy karakter finom árnyaltsága és kidolgozottsága.

A két fiú között szövődött szerelmi szál egyszerűen annyira kedves és cuki, hogy én az egész könyv alatt olvadoztam. Ej, ej, félő volt, hogy a végén folyékony halmazállapotúvá válok. De nem bántam, mert elkepesztő módon szurkoltam a srácoknak! Nem szeretném másként kezelni ezt a szerelmi szálat sem, szövődjön az akár különböző, vagy akár azonos neműek között, hiszen a szerelem az szerelem.

A regény helyszíne, ami ugyebár Budapest, csak dob egyet az amúgy sem „átlagos” témával rendelkező könyvön. Vidékiként Márk lelkesedése Pest iránt engem is nagyon elkapott, és élmény volt vele együtt bejárni a helyszíneket.

A Fogadj el!-hez képest pedig határozott írói fejlődést érzek. Ez a könyv sokkal összeszedettebb, kidolgozottabb, átgondoltabb és lelkileg könnyebben feldolgozható, nem túl tömény, mint a másik. Persze ez nyilván a témaválasztásnak is köszönhető, de azt gondolom, romantikus történetet is lehet túl töményen megírni. Én már mindennel találkoztam, higgyetek nekem... 

A Fogadj el!-t még nyáron olvastam, de olyan mély nyomot, sebet hagyott a lelkemen, hogy azóta is képtelen voltam írni róla. Az egyik legfájdalmasabb könyv, ami valaha is a kezembe került, ennek ellenére csak ajánlani tudom, mert képes rá, hogy felnyissa az ember szemét bizonyos dolgokról.

Visszatérve a Túl szép-hez, az egyetlen negatívum számomra a könyvben Dorina volt. Én megértem, hogy Márkkal ők miért olyan nagyon jó barátok, mert szépen le volt írva. Csak egyszerűen a lány viselkedéséből ez annyira nem jött át, főleg a vége felé, hogy egyes részeknél a hajamat téptem tőle. Ennek ellenére mégis egy fontos karakter, nemcsak a fiúk kapcsolatának szempontjából, hanem mert egy napjainkban túl sokszor előforduló problémát és dilemmát képvisel, amely mindenképpen említésre méltó, és ami mellett nem szabad elsiklani.

Tehát összességében én nagyon megszerettem Rácz-Stefán Tibor könyveit. Szeretem, hogy komoly témákat közöl és dolgoz fel, hogy mer írni a manapság sajnos tabutémáknak számító dolgokról, és hogy a könyvei mindig valamilyen mély tartalommal rendelkeznek, amiken érdemes elgondolkodni, és amik felett nem szabad elsiklani. Sajnos állandó problémák ezek a társadalmunkban, legyen szó akár a zaklatásról, akár a nemi identitás elfogadásáról, akár az útkeresésről vagy a túlsúlyról. Bízom benne, hogy továbbra is remek könyvek születnek majd az író tollából!

Oh, és külön örömhír, hogy érkezik a fiúk két közeli barátjának, Botondnak és Vikinek a sztorija is. Kíváncsian várom!

Összefoglaló értékelés

Borító 5/4 – Illik a történethez, gyönyörű a kék, bár nekem volt egy verzió, ami kicsit jobban tetszett.

Karakter 5/5 – Márk és Olivér és úgy az összes szereplő (Dorinán kívül) szerethető.

Cselekmény 5/5 – Dinamikus volt, jól átgondolt és végig fenn tartotta a figyelmem.

Stílus 5/5 – Én nagyon szeretem Tibi stílusát. Fiatalos, könnyed, mai és okos.

Összességében 5/4 – Édes, szívmelengető, ugyanakkor kellően komoly és drámai, én imádtam ezt az olyannyira összeillő kettősséget a könyvben!