2016. november 25., péntek

Vladimir Nabokov: Lolita


Sokféle pletyka és félreértés övezi a nálunk jobbára csak hallomásból ismert Vladimir Nabokovot és híres-hírhedt regényét, a Lolitá-t. E nevezetes könyv éppúgy végigjárta a maga kálváriáját, mint századunk más jelentős, a pornográfia vádjával illetett regénye, például Lawrence Lady Chatterley-je, vagy Joyce Ulysses-e.

A félreértések legfőbb forrása a regény eseménytörténete. A Lolita főhőse-elbeszélője, Humbert Humbert, francia születésű irodalomkutató és elvetélt író, akit perverz vágyak gyötörnek. Hányatott múltat hagy maga mögött, s gyanús idegenként kóvályog Amerikában. A javakorabeli férfi jelenét Lolitával, szállásadónője tizenkét éves lányával való találkozása szabja meg. Humbert előbb a gyermek közelébe férkőzik, majd amikor az árvaságra jut, a gondviselője, rabtartója és rabszolgája, kínzója és áldozata lesz. A démonikus viszony hátteréül az ezerszínű és végtelen Amerika szolgál, az óceántól óceánig nyújtózó Újvilág, melyet a duett többszörösen végigutazik, mígnem Quilty, a titokzatos drámaíró elrabolja Lolitát, hogy a maga – Humbertnél nem kevésbé perverz – vágyait élhesse ki rajta. A szerelmétől, léte értelmétől megfosztott Humbert végül fölleli és megöli ellenség-hasonmását. 

Ez a hihetetlenül gazdag, irodalmi allúziókkal, utalásokkal, már-már rejtvényekkel átszőtt mű azonban sokkal több egy szerelmi-szexuális kapcsolat taglalásánál: ízig-vérig művészregény, amely metaforikus áttétellel művészet és élet, alkotói képzelet és nyers életanyag, művész és polgár viszonyát, azaz egy jellegzetesen huszadik századi témát dolgoz fel egy esztétikai életszemlélet jegyében.






Könyv adatai: 
Kiadó: Európa
Megjelenés éve: 1955
Kiadás éve: 2011
Eredeti cím: Lolita
Fordította: Békés Pál
ISBN: 9789630792837




Mielőtt belekezdtem ebbe a regénybe, nem egészen tudtam, mit várhatok, hisz különleges, ugyanakkor megosztó és nehéznek ígérkező témáról volt szó, ami nem más, mint a pedofília.
Főszereplőnk, Humbert Humbert memoárját követhetjük végig. Egy pedofilét, aki kicsinyes rajongással, néhol durva erőszakossággal, de mindennél jobban szeretett egy kislányt. Ennek érdekében még a lány mamáját is képes elvenni, csak hogy (a saját magában elkeresztelt) Lolita közelében lehessen. Azonban egy szerencsétlen (vagy szerencsés?) véletlen folytán Lolita Humbertre lesz utalva. Felesleges lenne azonban csak leragadni az alapszituációnál, mert ez a könyv sokkal több: színtiszta, tömény irodalom.
Nabokov nem foglal állást a pedofil kérdésben: ő csak leír egy perverz, egyoldalú szerelmet, amelyben mindkét fél kölcsönösen kihasználja a másikat - igen, tény, hogy Lolita sem egy szent - miközben ettől mindketten, noha más-más okból, de szenvednek. Mindezt olyan csodálatosan szép mondatokkal fogalmazza meg a szerző, hogy az egész szöveg egyszerűen simogatta a nagybetűs IRODALOMRA éhező lelkecskémet. Mert ez a könyv az: irodalom. Nabokov meg egy zseni. 
Van valami szép abban, mikor már annyira művelt vagy, hogy simán teletömheted a regényedet francia szavakkal és kifejezésekkel úgy, hogy nem zökkenti ki a nyájas olvasót a történetből, hanem csak hozzáad egyfajta plusz hangulatot a könyvhöz. 
forrás: pinterest
Az előbb felsoroltak, és a tény, hogy egy (12 évesnél nem több) kislányt szerető férfi szemszögéből olvastam a könyvet,  jelentősen lelassította az olvasást. Eleinte hozzá kellett magam szoktatni a gondolathoz, hogy egy "ilyen" ember fejében vagyok. De ez nem is az regény, amit be kell falni két nap alatt. Inkább hagyni kell, hadd járja át a gondolatainkat, a végén úgysem leszünk képesek szabadulni tőle. Velem legalább is ez történt: napközben többször is rajtakaptam magam, hogy a könyvben felvetett, gyakran morális és erkölcsi kérdéseken gondolkodom, vagy éppen az alapszituáción. Valami ilyesmi a jó könyvek ismérve, nem igaz? 
Az lepett meg a leginkább, hogy volt, hogy felnevettem olvasás közben, mert olyan finom és intelligens humorral írja meg a történetet Nabokov, hogy nem lehet nem elmosolyodni a néha fel-felbukkanó humormorzsáknál. Pedig a téma egy cseppet sem nevetséges...
Mégis azt mondanám, bár Lolita címszereplő, ez a könyv H.H.-ról szól, az ő vívódásáról és szerencsétlen életútjáról. Lolita ugyan értelmet ad a történéseknek, és jelentős szerepet játszik a végkifejletben, de a könyv főszereplője egy pillanatig sem ő. Ennek ellenére egy érdekes karakterről van szó, mert ahogy Humbert, úgy én, olvasó sem tudtam őt igazán kiismerni. Nyilván a helyzettől is függött a viselkedése, de vajon milyen lehetett ő valójában? 
Nem ajánlom ezt a regényt mindenkinek, de annyit mondhatok, ha úgy érzitek, nyitottak vagytok, a szó legművészibb értelmében, akkor tegyetek egy próbát.
Ez a könyv egy nagy adag fekete kávé, a maga keserű valójában. Ugyanakkor attól olyan érdekes, hogy a maga nyersességében egész nap érzi az ember a szájában az ízét. És az illető talán nem tudja egy idei eldönteni, hogy ez tetszik-e igazán neki. aztán vagy rászokik a kávéra, vagy nem. De az élmény különleges és megismételhetetlen marad.

Értékelés:
Borító 5/? - Én egy egyszerű, újrakötött könyvtári példányt olvastam. Miután befejeztem, a nyolcéves öcsém csak ennyit mondott: "De kár, hogy befejezted, már úgy megszoktam azt a kék könyvet a kezedben." ☺
Karakterek 5/4 - Megosztóak, és zseniálisan megírtak. 
Cselekmény 5/? - Nem tudom. Valahogy ennél a könyvnél nem érdemes ezt értékelni...
Stílus 5/5 - Nabokov bácsi egy ZSENI!! 
Összességében 5/4.- Újraolvasni nem fogom, de nem bántam meg, hogy a kezembe vettem. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése